Titokzatos temetőt találtak a kínai régészek

2010. március 19. 10:51 The New York Times

Tibet északi részén a kínai régészek egy különleges, és még mindig sok titkot rejtő temetőt fedeztek fel: bár a legrégibb maradványok 4000 évesek, azokat a száraz levegő meglepően életszerűen konzerválta.

Korábban

A temető Kína északnyugati részén, Hszincsiang autonóm régiójában található, ahol az egykor élt embereknek európai vonásai, barna hajuk és hosszú orruk volt - olvasható a The New York Times beszámolójában. Maradványaikat a világ egyik legnagyobb sivataga rejti, ahová felfordított hajókban temették el őket. A Tarim-medencében található, Kis folyó temető egykori tulajdonosainak azonban nincs neve, mivel sem eredetükről, sem történetükről nem tudni semmit.

A modern időkben az ujgurok lakták be a térséget, akiknek az elmúlt 50 évben folyamatos konfliktusaik vannak a betelepülő kínaiakkal, és a sivatagból előkerült múmiák így sokszor csak figurák voltak ebben az etnikai, és politikai sakkjátszmában. Az ujgurok ugyanis azt állítják, hogy a jellegzetesen nyugati arcvonású múmiák az ő őseik. A vitát vádaskodások, és kölcsönös sértegetések fémjelezik, miközben a nemzetközi kutatók egyfolytában azt hangsúlyozzák, hogy egyik félnek sincs igaza.

Talán ezt segíthet megérteni a most feltárt temető, amely a térség legrégibb emberi maradványait rejti; ezek egyébként a Pekingi Egyetem elvégzett DNS-vizsgálatok alapján 3980 évesek lehetnek. A tesztek eredményeit a múlt hónapban a BMC Biology című szaklapban tették közzé: eszerint az egykor ott élőknek európai és szibériai genetikai markerei voltak, és mindenképp Kínán kívülről érkezhettek. Ennek alapján kiderült, hogy egy korábban egyesült, európai és szibériai populáció népesíthette be a térséget, akiknek sem Kínához, sem pedig az ujgurokhoz nem volt közük.

A temetőt egyébként 1934-ben egy svéd régész, Folke Bergman találta meg, a következő 66 év során azonban a feledés homályába veszett, és egy kínai expedíció - GPS-es felmérés után - 2003-2005 között végzett ott kutatásokat.

A régészek öt temetkezési réteget, és 200 darab, négy méter magas oszlopot találtak, amelyek egy részét feketére és vörösre festették. Mindegyik lábánál egy felfordított csónak volt, és azokba helyezték a testeket. A kutatók szerint a nők hajóiból kiálló oszlopok fallikus szimbólumként kerültek kifaragásra. Ennek az ellenkezője jelenik meg a férfiaknál, akiknél az oszlop női nemi szervet szimbolizál, így a szakértők szerint a temető maga is egy hatalmas termékenységi szimbólum lehetett.

Mindezt a nemzetközi kutatók is lehetségesnek tartják, hiszen a térségben nagyon magas volt a gyerekhalandóság, így az utódnemzés és a termékenység mindennél fontosabb lehetett. Emellett a temetési részletek ismertek az európai hagyományokból is: hasonlóképp, hajókban a vikingek temetkeztek, míg a fallikus szimbólumok a bronzkori Észak-Európára voltak jellemzőek.

A temető azonban a semmi közepén található, így a régészek úgy vélik, hogy egykori használói hajón közelítették meg: bár a térség alapvetően már száraz volt, 4000 évvel ezelőtt még több tó és folyó is volt benne, egészen i.e. 400 körülig, amikor aztán teljesen kiszáradt.