A bálnavadászat brutális gyakorlata olajozta be az ipari forradalom fogaskerekeit
2020. február 25. 18:06 Múlt-kor
Manapság az emberiség nagy része egyre felelősségtudatosabban igyekszik az állatokkal bánni, nem csupán a gazdasági fenntarthatóság, de az emberiesség jegyében is. Napjainkban szinte elképzelhetetlen, hogy mindennapjaink egyik fontos fogyasztási cikkét eleve aránylag ritka állatok rendkívül kegyetlen és pazarló vadászata révén állítsák elő, azonban a bálnavadászat fénykorában éppen ez volt a helyzet – az így kinyert anyagok nélkül lehetséges, hogy teljesen más irányt, illetve ütemet vett volna az emberiség technikai fejlődése.
Korábban
A mindent beborító olaj
A 19. század második felében Charles Nordhoff amerikai újságíró így írt könyvében fiatalkori tapasztalatairól egy bálnavadász hajón: „Mindent beborít az olaj. Ingeink és nadrágjaink is az utálatos anyagtól csöpögnek. A bőr pórusait is mintha megtöltené. A lábak, kezek, a haj, mind teli vannak vele. A bálnazsír íze – nyersen, forrás közben és égetve – nem szűnik meg, és nincs hely, ahová menekülni lehetne előle.”
A Nordhoff által festett mocskos kép az egész évszázad során jellemezte a bálnavadászok mindennapjait, azonban a rengeteg kellemetlenséget okozó olaj egyben megélhetésük kulcsa volt.
A bálnaolaj iránti kereslet tízezreket vitt a tengerre a 17. és a 20. század között, azonban idővel az olajnál sokkal többről volt szó: a bálnák a korabeli emberi életmódhoz nélkülözhetetlen kellékek valóságos kincsesbányáivá váltak.
Ezen kellékek többsége a finom és elegáns élethez tartozott, amely meglehetősen látványos ellentétben állt a bálnavadászat mindennapi valóságával.
A bálnavadászattal kapcsolatban az idők során számos romantikus toposz kapott szárnyra, amelyek legfőképpen izgalmas kalandként festik le e tevékenységet.
Az igazság azonban az, hogy az állatok elejtésén kívül – amely leginkább kegyetlen és véres folyamat volt – a bálnavadászhajók idejét maga az út, illetve az elejtett állatok zsírjának feldolgozása tette ki.
A bálnaolajat az elejtett állatok zsírjából nyerték ki, legtöbbször már a hajó fedélzetén. Az állatok teteméről lefejtett zsírt nagyméretű réz üstökben főzték.
Az így kapott olaj a 18. és 19. század során legfőképpen az emberiség fényszükségletét táplálta: előbb az otthoni és munkahelyi lámpákat, majd az egyre több ország nagyvárosaiban elterjedő közvilágítást is az óceáni emlősökből kinyert olaj táplálta.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
Titanic
- Bár nemzetközi egyezmények védik, a Titanic roncsa idővel teljesen el fog tűnni
- 7 híres ember, aki szerencsére lekéste a Titanicot
- Az elsüllyeszthetetlen nő túlélte a Titanic, az Olympic és a Britannic hajószerencsétlenségét is
- Az elsüllyeszthetetlen nő túlélte a Titanic, az Olympic és a Britannia hajószerencsétlenségét is
- A Titanic 705 utasát mentette meg Lengyel Árpád
- Habár nemzetközi védelem alatt áll, a Titanic sorsa előbb-utóbb a pusztulás lesz
- Hiába vonzotta a jómódú utazókat, a grandiózussága lett a Titanic veszte
- 10 tény a Titanicról
- Elhalasztották a Titanic távírójának felszínre hozatalát a világjárvány okán
- Még Jelačićot is lenyűgözte a női honvédtiszt, Lebstück Mária 13:20
- Százéves fennállását ünnepli a Corvin mozi 11:50
- Izgalmas korrajz a XVIII. századi Debrecenről egy angol utazó tollából 08:55
- Fogadásból alig négy nap alatt írta meg első, egyszerre trágár és költői drámáját Bertolt Brecht tegnap
- Emberséget hozott a haláltáborba a „szeretet mártírja” tegnap
- Buda és Pest szívét összeforrasztotta, de a magyar nemesi címet visszautasította Clark Ádám tegnap
- 50 millió összetört edényből jött létre Róma egyik dombja tegnap
- Tudatlanságból született mestermű: a Ben-Hur 2022.08.13.
