Félelmetes halálnadrágoktól reméltek gazdagságot az izlandiak a 17. században
2017. szeptember 20. 09:27
Izland a 17. században nem az a hely volt, ahol bárki szívesen élt volna. Különösen így volt ez a parasztok esetében, akik a gazdagokkal ellentétben nem kőkunyhókban éltek, így pedig a mindennapos természeti katasztrófákkal és a kalóztámadásokkal is nehezebben birkóztak meg. A szűkös lehetőségek közepette sokan a boszorkánysághoz fordultak utolsó reménysugárként.
Korábban
A gyakorlatot természetesen Izlandon sem nézték jó szemmel a hatóságok, amelyek sok embert ítéltek boszorkányság miatt máglyahalálra. Érdekesség, hogy az izlandi „boszorkányok” többsége – a világ más részeivel ellentétben – férfi volt. A mágikus szertartások többsége gyakorlati, a hétköznapokat megkönnyítő eredményekkel kecsegtetett, mint a kedvezőtlen időjárási jelenségekbe való beavatkozás, de voltak olyan rituálék is, amelyek láthatatlanságot kínáltak.
Az izlandi mágia legbizarrabb részét talán mégis maguk a szertartások jelentették. Egy bosszúszomjas zombi megidézése például sok köpést és orrváladéknyalást igényelt. A rítusok többsége persze valójában csak az izlandi folklórban létezett, és valójában sohasem próbálták ki, mégis egyedülálló betekintést enged a kor kultúrájába. Az egyik legjobb példát az a varázslat jelenti, amelynek során egy „tilberi” nevű, kétfejű, kígyószerű lény megidézése jelentette, aki abban segíthetett az embereknek, hogy kecsketejet lopjanak.
A tilberit a szóbeszéd szerint akkor tudták megidézni, ha ellopták egy, a közelmúltban elhunyt személy bordáját, majd szürke gyapjúba csomagolták a csontot (itt lehetőleg egy özvegy bárányának gyapjúját volt ildomos használni). Ezt aztán egy nő mellei közé kellett tartani, és a nőnek ezalatt az idő alatt, három vasárnap is ki kellett köpnie az úrvacsorát vagy az ostyát, és meg kellett vele „etetnie” a bálványozott tárgyat, amely aztán folyamatosan növekedett, egészen addig, amíg életre nem kelt, és nem kezdte el szopni a nő belső combját, ahol egy szemölcsszerű jelet hagyott. Amikor elég nagyra nőtt, útnak indult az egyik szomszéd telkére, ahol kiszopta az ottani kecskék tejét, majd amikor egészen megtelt, visszatért gazdájához. Annyi bizonyos, hogy az izlandiak képzelőerejére nem panaszkodhatunk.
A „nábrók”, vagyis, szó szerinti fordításban, a „halálalsónadrág” még a tilberinél is groteszkebbnek hathat több évszázad távlatából. Erről ugyanis azt tartották, korlátlan gazdagságot hozhat. Ehhez azonban egy olyan különös rituáléra volt szükség, amelynek fénytörésében az egész életen át tartó kemény munka vonzó alternatívának tűnhetett.
A nábrók elkészítéséhez ugyanis a varázslónak egyezséget kellett kötnie egy barátjával, aki beleegyezett abba, hogy amennyiben természetes halállal távozik az élők sorából, életben maradt barátja deréktől lefelé megnyúzhatja. Amikor meghalt, meg kellett várni, hogy eltemessék, majd az életben maradt barát, miután kiásta a holttestet, anélkül kellett lenyúzza róla a bőrt deréktól lefelé, hogy egyetlen lyukat vágott volna rajta, így ugyanis csak egy lyukas bőrnadrágot kapott volna – a cél ugyanis ez volt, egy emberi bőrből készült nadrág „elkészítése”.
A gazdagságra vágyó személynek ezt követően fel kellett vennie csupasz lábára a bizarr, halott bőréből készült nadrágot. Ezután lopnia kellett egy érmét egy szűkölködő özvegytől, amelyet a „nadrág” herezacskóiba kellett helyezzen a halálnadrág egy pergamendarabra firkantott jelképével, a Nábrókarstafurral együtt. És már készen is volt. Amíg az eredeti érmét nem távolították el a herezacskóból, csodálatos módon további pénzérmékkel töltődött meg.
A világ egyetlen (persze nem emberi bőrből készült) nekronadrágja, néhány tilberivel együtt az Izlandi Varázslat és Boszorkányság Múzeumában, Hólmavíkban van kiállítva. Az izlandiak képzelete megalkotta a világ egyik legfélelmetesebb mágikus „tárgyát”, amellyel kapcsolatban nem csodálkoznánk, ha a jövőben horrorfilmeseket is megihletne.
Támogasd a
szerkesztőségét!

történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.

25. Magyar–török küzdelmek és együttélés a 15–17. században
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés
- Hogyan került Erdély Habsburg uralom alá?
- Sohasem vesztett csatát Mátyás legendás hadvezére, Kinizsi Pál
- 10 tény az Oszmán Birodalomról
- Dárdára tűzve hordozták körbe a törökök az első csatában elesett magyar király fejét
- Erdély és Lengyelország számára egyaránt virágkort jelentett Báthory István uralkodása
- A fegyelem hiánya miatt mondott csődöt Nikápolynál a lovagi harcmodor
- Az öngyilkosságot fontolgatta II. Mehmed szultán a nándorfehérvári vereség után
- Előkerültek a mohácsi csata maradványai
- Aki kávét ivott, elvesztette a fejét IV. Murád szultán uralma idején
- A természet tanulmányozásában látta sikerének titkát Gaudí 15:05
- Nem fogadta egyöntetű siker Lechner Ödön múlttól elszakadó építészetét 12:20
- Folyóba fulladt az egész életében háborúzó Rőtszakállú Frigyes 10:35
- Emlékérmet bocsátott ki Neumann János tiszteletére az MNB tegnap
- Születésnapos a világ egyetlen Oscar-díjas kacsája, Donald tegnap
- Kétévi készülődés után ünnepli fennállása 1000. évfordulóját Mont-Saint-Michel mesébe illő apátsága tegnap
- A közösségi régészet eredményei tárulnak fel a balácapusztai római villában tegnap
- A francia forradalom előtti állapotokat akarta visszaállítani a bécsi kongresszus tegnap