A francia romantika mestere, Victor Hugo Lucrèce Borgia című drámájának 1833-ban volt a premierje Párizsban. A darab Európa-szerte sikert aratott a XIX. században: hazánkban a tragikus főhősnő Jászai Mari egyik kedvelt szerepe volt a budapesti Nemzeti Színházban, de eljátszotta Debrecenben is. A tragédia cselekményében az itáliai reneszánsz talán legismertebb nőalakja, bár beismeri, hogy „két démon” küzd benne, végül egy egész asztaltársaságot megmérgez, köztük (tudtán kívül) saját fiát, Gennarót is. Ahogyan a darabot magyarra átültető Szász Károly, úgy valószínűleg a drámából operát komponáló Gaetano Donizetti sem tette fel a kérdést: hogyan lett VI. Sándor pápa törvénytelen lányából „méregkeverő” femme fatale az évszázadok során?

Megannyi regény és több filmalkotás címszereplőiként a Borgiák nevével összeforrt az intrika, a pompa s a túlfűtött szexualitás. Mindez a részben Magyarországon forgatott, Neil Jordan által rendezett sorozat esetében sem történt másként. Rodrigo (a későbbi VI. Sándor), Cesare és Lucrezia alakja köré egész mitológia fonódott, amelyet ma már nehezen tud a történettudomány lefejteni a Borgiákról. Akik – nem mellékesen – nem is olaszok voltak.

A férfiak jönnek-mennek

A család neve Borja formában a XIII. századi Valenciában tűnt fel először az Ibériai-félszigeten. Első befolyásos, de az Egyházi Államban „homo novusnak” számító tagjuk, Al(f)onso Borja IV. Jenő pápától kapott bíbort diplomáciai szolgálatáért. A főpap 77 éves volt, amikor Szent Péter utódjává választották: a III. Callixtus néven uralkodó egyházfőt a magyar történetírók elsősorban a déli harangszó és a török elleni harc miatt említik. Unokaöccsének, Rodrigo Borgiának és családjának felemelkedése nagy részben neki köszönhető. Az ambíciókkal teli, alkancellárságig jutó Rodrigo alakja a korabeli forrásokban sem feltétlenül pozitív: kicsapongó, nagyzoló életmódjára már II. Pius pápa Feljegyzéseiben is történik utalás. Első szeretőjétől, Vannozza de’ Cattaneitől származó gyerekei: Giovanni, Cesare, Lucrezia és Goffredo mellett azonban más törvénytelen utódai is születtek. Orso Orsini fiatal, a leírások szerint elbűvölő hitvese, Giulia Farnese pedig gyorsan a perifériára szorította Vannozzát, Rodrigo új szeretőjeként.

Lucrezia neveltetéséről annyit tudunk, hogy 1483-tól apja unokatestvére, Adriana de Mila felügyelte az Orsinik római palotájában (Monte Giordano). Feltételezhető, hogy megfordult itt a humanista Pomponio Leto is, emellett különböző nyelvek, hangszeres zene, tánc, udvari illem alkothatták a fiatal lány „órarendjét”. Ez azonban egyetlen célt szolgált: minél előnyösebb férjet találni számára, ezáltal megerősítve a család s mindenekelőtt Rodrigo római kapcsolatrendszerét. Apja igen sűrűn váltogatta elképzeléseit leendő vejéről. Amikor 1492-ben VI. Sándor néven pápa lett, szemrebbenés nélkül rávette az éppen aktuális jegyest, egy Gasparo di Procida nevű spanyol nemest, hogy tisztes összegért, 3000 dukátért tekintsen el a házasságtól. Lucrezia első férje, Giovanni Sforza viszont politikai okokból nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, így 1497-ben alá kellett írnia, hogy valójában a házasság – a férj impotenciája miatt – „nem is lett elhálva”. Ezek az epizódok pontosan rávilágítanak arra, hogy a regények, filmek beállításaival szemben Lucrezia az élete végéig elsősorban sakkfigura volt apja játéktábláján, igaz, azok között a legértékesebb. Sorsának alakulásába azonban nagy beleszólása nem volt.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2021. nyár számában olvasható.