Másfélmillió áldozata volt a kínai atomkísérleteknek

A Góbi-sivatag katonai létesítményei ma már csendesek - az elhagyatott helyek veteránjai most első alkalommal nyilatkoztak arról, hogy milyen szörnyű árat fizettettek azért, hogy Kína elkészíthesse első atomfegyvereit. A történetek iszonyatosak: egyesek arról számoltak be, hogy puszta kézzel gyűjtötték a radioaktív hulladékot, míg mások különös és szokatlan betegségekben haltak meg, és gyerekekről is hallani, akik titokzatos rákbetegségekben hunytak el.

A kísérletekre egy brutális versenyfutás során került sor: Mao 1955-ben hozott döntést arról, hogy az országnak atomfegyvert kell építeni. A vezetőt az USA és a Szovjetunió közötti versengésben való részvétel vágya hajtotta: egyszerre félt Amerikától, és rivalizált az oroszokkal. Attól tartott ugyanis, hogy a szegény, mezőgazdasági ország könnyű áldozattá válhat egy új háborúban.



Ennek meg is lett az eredménye: 1964. október 16-án komoly ünnepségeket rendeztek az első sikeres robbantás után. A kutatók azóta 46 tesztet hajtottak végre a Lop Nórban álló létesítményben: ezek közül 23-at az atmoszférában, 22-őt a föld alatt hajtottak végre, egy pedig nem sikerült. Mindez szovjet tervrajzokon alapult, amelyeket a vezetés a nyugati kémkedés eredményeivel egészített ki: ennek köszönhetően a közel 1000 amerikai teszttel szemben 45 sikeres robbantást hajtottak végre a sivatagban.

Ezek között szinte minden atomfegyvert, így termonukleáris és neutronbombákat is találunk, illetve 1990. május 26-án Pakisztán számára is végeztek tesztrobbantást. Az egyik, 1976. november 17-én ledobott bomba 320-szor volt erősebb annál az eszköznél, amellyel Hirosimát törölték el a föld színéről. A levegőben 1980-ban robbantottak utoljára, míg a föld alatti teszteknek 1996-ban lett vége, amikor az ország csatlakozott az atomkísérletek tilalmát elfogadó nemzetközi szerződéshez.

Mindennek ára a mai napig titkosnak számít, ám az biztosnak tűnik, hogy az első bomba az 1957-es kínai állami költségvetés egyharmadánál is többet emésztett fel - és eközben az éhség miatt legalább 30 millióan haltak meg az országban. A sietségben a hadsereg is minden megoldást megengedett magáénak: katonákat vezényeltek a robbantásokba, akik csupán gázmaszkokat kaptak védelemül. A kutatók örömükben ugráltak a robbantás után, kis piros könyvüket lóbálva, miközben radioaktív csapadék hullott alá az égből.

A mérnökök a sivatagban elkészítették egy pekingi metróállomás élethű változatát is, amellyel egy esetleg Armageddon utóhatásait szimulálták volna. A projekt oktatófilmjeiben is döbbenetes képek láthatók: katonák lovagolnak a teszthelyszín felé, és fejük fölött kardjukat lóbálva ügetnek a radioaktív felhő felé. A teszthelyszínek köré közel 10 ezer állatot, tankokat, repülőket és különböző tárgyakat helyeztek, amelyeket aztán később a 8023-as alakulat tagjainak kellett begyűjteni. Az egység katonáinak nagy része később megbetegedett: hajuk kihullott, lefogytak, álmatlansággal küzdöttek, és hamar meg is haltak.

A legújabb kutatások szerint az 1964-66 közötti tesztkísérletek minden más nemzetnél több emberáldozatot követeltek. A nukleáris homokot, amely a robbanás során jutott a légkörbe, szétfújta a szél, így az az egykori Selyemút mentén hatalmas területet fertőzhetett meg. A felhő a környéken élő kínai, ujgur és tibetiek százezreit betegítette meg. Takada Dzsan, japán fizikus, a Szapporói Egyetem kutatója a kazahsztáni szovjet robbantások teszthelyszínei alapján egy számítógépes szimulációs modellt is készített, amelynek alapján egyértelmű: 1964 és 1996 között összesen 1,48 millió ember fertőződött meg, és a sugárzás okozta betegségekben 190 ezren haltak meg. Takada még Kazahsztánban is talált a robbantások miatt deformitásokkal született gyerekeket.

A végeredmények is sokkolóak: csak a három legnagyobb robbantás következtében a csernobili sugárzás négymilliószorosa szabadult fel. Ennek hatásaival a helyiek a mai napig küzdenek: a deformitásos születések és rákos megbetegedések aránya riasztóan magas a térségben. A robbantások emléke is tovább él: vannak, akik arra emlékeznek, hogy volt, amikor az ablakokat napokig zárva kellett tartani, és nem léphettek ki házaikból. Hónapokig nem ehettek zöldségeket és gyümölcsöket. Egy idő után azonban már senki nem foglalkozott a hasonló szabályokkal, és emiatt egyre többen lettek betegek. Minderről azonban a mai napig nem készült független feltáró vizsgálat Kínában, és a számok továbbra is titkosak.

A kínai veteránok hangja sem túl hangos a kérdésben, hiszen a nukleáris potenciáljára mai napig büszke országban elég nehéz megkérdőjelezni a párt által kiemelten kezelt kérdést. Az egyik ilyen csoport a védőruhák, illetve a mindennemű óvintézkedések hiányát kifogásolja, illetve azt, hogy a helyszín többszöri felkeresése után sokszor nem, vagy ha igen, akkor is csak sima vízzel moshatták le magukat. A kormányzat lassan reagál: Li Hszüedzsü miniszter tavaly jelentett be, hogy elkezdik fizetni a jóvátételeket, azok mértékéről és mennyiségéről azonban a mai napig nem esett szó.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tavasz
Múlt-kor magazin 2013

• Az átpolitizált Március 15.
• Az olasz fasizmus antiszemitizmusa
• Sztálin tolmácsa voltam
• A városi kerékpározás kultúrtörténete
• Ünnepel az ÁVH
• Ünneprontók a Kádár-korban
• Cári pornó belső használatra - Zichy Mihály erotikus rajzai
• Lengyel Árpád: Aki a Titanic utasait mentette