Együttműködést szeretnének a törökök az örmény népirtás kutatásában

Veszélyezteti a török EU-csatlakozást

Hamarosan török egységek szállták meg az örmény negyedeket és összeszedték a fegyvereket. A falvakban kihirdették: minden férfi jelentkezzék egy adott helyen. Az oda érkezőket megkötözték és néhány nap múlva egy elhagyott helyre terelték, majd kivégezték őket. Van városában és környékén az orosz előrenyomulás némileg csökkentette az áldozatok számát, de a front megmerevedése után a tömeggyilkosságok folytatódtak. A törökök, amíg bíztak a világháborús győzelemben, nem is tagadták az eseményeket.

Az örmények tömegesen menekültek külföldre, főleg Orosz-, Franciaországba és az Egyesült Államokba. 1916-ban Török-Örményországot elfoglalták az oroszok, 1918 áprilisában azonban a törökök betörtek a Kaukázus-vidékre, s felkészültek Jereván elfoglalására, de az örmények ötnapos ütközetben megvédték fővárosukat. A törökök visszavonultak az Araksz folyó déli partjára.

Az 1918-as breszt-litovszki béke értelmében a szovjet állam visszaadta a területet a törököknek, akik újult erővel folytatták az örmények üldözését. Az 1920-as sévres-i béke - amelyet a török parlament elutasított - függetlenséget adott (Török)-Örményországnak. Az újabb összecsapások során a török hadsereg elérte a mai határokat, amelyeket az 1921-es karsi szerződésben, majd az 1923-as lausanne-i békében véglegesítettek, az ország háromnegyede török fennhatóság alá került. 1923-ra Kisázsia és a történelmi Örményország teljes területén hírmondó sem maradt az örmény népből. A világnak ezen a részén az egykor milliós örménység egyszerűen megszűnt létezni.

A népirtás felelőseit a háború végén felelősségre vonták tetteikért, ám a főkolomposok elszöktek az országból, így elkerülték a büntetést. Távollétükben mégis lefolytatták az eljárást, és bűnösnek találták őket. Az 1915 és 1917 között elkövetett tömeggyilkosságoknak és deportálásoknak az örmények szerint több mint 1,5 millió, Törökország szerint 250-500 ezer áldozata volt. Törökország hivatalosan a mai napig határozottan elutasítja, hogy népirtás történt volna. A vita miatt Jereván és Ankara között nincs diplomáciai kapcsolat, és ez a kérdés nehezíti Törökország európai uniós csatlakozási tárgyalásait is.

Eddig több mint 20 ország - közöttük Belgium, Kanada, Lengyelország, Oroszország, Svájc és Franciaország - ismerte el hivatalosan népirtásnak az 1915-17 között elkövetett mészárlásokat. Néhány nagyhatalom - közöttük Nagy-Britannia és az Egyesült Államok - a Törökországgal fenntartott jó kapcsolatok megóvása érdekében továbbra sem hajlandó a népirtás kifejezést alkalmazni a tömeggyilkosságokra. Törökország novemberben felfüggesztette katonai együttműködését Franciaországgal, miután a francia nemzetgyűlés az örmény népirtás tagadását büntető törvényjavaslatot fogadott el.

Az örmény tragédiát Franz Werfel könyve, A Musza Dag negyven napja örökítette meg.

1. Pán-turanista vérengzések
2. Veszélyezteti a török EU-csatlakozást