Hogyan ünnepeltek 170 éve a jászok és kunok?

2015. május 21. 12:59 Farkas Kristóf Vince

Idén emlékeztünk meg a Redemptio 270. évfordulójáról. Mint ismeretes a méltán neves Redemptio eseményére 1745. május 6-án került sor. Ekkor Mária Terézia magyar királynő Bécsben aláírta a jászok és kunok kiváltságainak visszaadását engedélyező okiratot. Ezt az eseményt nevezzük latin szóval Redemptionak, azaz önmegváltásnak, önvisszaváltásnak. A jászok és kunok szabadságaik visszaszerzése érdekében hatalmas mennyiségű összeget 580000 rajnai forintot gyűjtöttek össze. A magyar Országgyűlés 2014. február 4-én történelmi emléknappá nyilvánította május 6-át a Redemptio emléknapját. A Redemptio eseményét viszont már 170 éve is megünnepelték, méghozzá hatalmas készületekkel.

Korábban

Lázas készülődés

A Redemptio 100 éves évfordulóját nem május 6-án, hanem 170 évvel ezelőtt május 20-án ünnepelték meg. Az eltérő időpont József nádor miatt lett kiválasztva, hiszen a nádornak csak ekkor volt alkalmas eljönni az ünnepségre. Az ünnepség főszervezője Szluha Imre a Jászkun Kerület főkapitánya pedig minden képen szerette volna, ha a váltság száz éves évfordulóján személyesen is megjelenik Mária Terézia egyik unokája, a jászok és kunok grófja és bírája, a Habsburg család magyar ágának megteremtője, az országosan is tisztelt József nádor. A szervezők az ünnepséget összekötötték József nádor hivatalviselésének 50. évfordulójával is.

Az esemény soha nem látott készülődéssel zajlott. Az ünnepség Jászberényben a Jászkun Kerület központjában került megrendezésre. A város a nagy ünnep hírére valódi lázba jött: az utakat rendezték és a központi helyeket csinosították.

Május 19-én délután egy órakor érkezett József nádor kíséretével a Jászság határához. Itt 24 jász lovas várta Kálmán Sándor jászkun alkapitánnyal és Muhoray János jászberényi főjegyzővel együtt. A nádort innen Jászberény határához a Cserő-halomhoz kísérték, ahol már ünneplő tömeg és 300 fős jász és kun lovasokból álló bandérium fogadta. A kun bandériumok sötétkék ezüst gombos dolmányban, szablyával övezve és fekete színű kalapot viseltek. A kalap tollakkal és zöldfa lombbal volt ékesítve. A jász bandérium öltözete hasonló lehetett, de rókaprémes mentét is viseltek.

A csapatokat a kerületük új zászlóival a jász kapitány, a nagykun kapitány és a kiskun kapitány vezette. A magas rangú vendégeket lóhátról Szluha főkapitány köszöntötte, amire a nádor - ahogy az ünnepség további eseményein is - magyarul felelt. Az ünnepélyes menet Jászberénybe indult tovább katonai zene mellett. A város határában zöld lombokból összerakott három nyílású kapun keresztül hajtott át a nádori kocsi. A kapu tetején középen a magyar nemzetiszínű, kétoldalt pedig a jászok és kunok kék-fehér színű zászlója lengett. A városi útvonalon éljenző tömeg kísérte végig a díszes menetet. Jászberény központjában a nagy Kőhídnál az ünnep tiszteletére egy ideiglenes diadalív épült, melynek tetején szimbolikus módon a Jászkun Kerület 1745-ös Mária Terézia által adományozott zászlója lobogott.

A nádor kocsija a Főtéren található Jászkun Kerület székházába hajtott. Az épületben a múltat és a jövőt jelképezve egy idős jász férfi és egy fiatal jász kislány mondott fogadóbeszédet, majd a nádor a részére kialakított emeleti főkapitányi szobában került elszállásolásra. A kissé kései ebéd után a Jászkun Kerület tisztségviselőinek bemutatása történt meg. Az estén Jászberényben meglehetősen szokatlan látványosság volt, hiszen a központ „különbféle szinű és alaku” lámpákkal volt ékesítve. A városháza emeleti ablakaiban pedig Magyarország, a nádori család, a Jászság és a jász települések kivilágított címerei kerültek kihelyezésre. A csodálkozó néptömeg csak jóval éjfél után tért haza otthonaiba.

következő oldal 1 / 2