Pol Pot a földi poklot hozta el Kambodzsának, a vörös khmerek iszonyú rémtetteket követtek el

2020. március 26. 10:48 Czókos Gergő

Képzeljünk el egy olyan világot, ahol nem létezik pénz és magántulajdon, betiltják a vallást, nyakig begombolt fekete ruhában kell járnunk, nem hordhatunk szemüveget, nem olvashatunk könyveket, nem mehetünk moziba, és az érzelmeinket sem mutathatjuk ki. A legnyomasztóbb disztópiák írói is csak csettintenének a felsorolás láttán, pedig néhány évtizeddel ezelőtt a vörös khmerek Kambodzsájában mindez maga volt a rémisztő valóság. Pol Pot kegyetlen rendszere igyekezett teljesen megfosztani az embereket egyéniségüktől, hogy egy eleve megvalósíthatatlan agrárkommunista fantazmagória oltárán hajlandóak legyenek akár az életüket is feláldozni. A magánszférát felszámolták, az emberélet teljesen elértéktelenedett. A történelem valaha volt legradikálisabb társadalomátalakító kísérletének milliók estek áldozatul.

Korábban

Eltörölt városok

A mai Kambodzsa népességének mintegy 90 százalékát alkotó khmerek a középkorban virágzó birodalom urai voltak Délkelet-Ázsiában. Az Angkor központtal működő királyság azonban gazdasági problémái miatt idővel egyre kiszolgáltatottabbá vált a külső támadásokkal szemben, és végül teljesen összeomlott.

Az ország 1863-ban francia védnökség alá került, függetlenségét csak 1953-ban nyerte vissza. Az 1955. évi demokratikus választások eredményeként az országot 1941 és 1955 között királyként irányító Norodom Szihanuk került hatalomra, aki a vietnami háború alatt igyekezett lavírozni az észak-vietnamiak és az amerikaiak között, ám egyik fél elvárásainak sem tudott teljesen megfelelni.

1970-ben a CIA támogatásával végrehajtott puccsal a kambodzsai hadsereg vezetője, Lon Nol vette át az ország vezetését. Polgárháború kezdődött a Vietkong és Szihanuk támogatásával harcoló kambodzsai kommunisták, a vörös khmerek, valamint a kormány erői között. Az amerikaiak 1973-tól egyre intenzívebben támadták a kambodzsai gerillák hadállásait, és több százezer tonna bombát dobtak le az országra. Az ellenállást nem tudták letörni, viszont számos új hívet szereztek a vörös khmernek. Amikor a kommunisták 1975-ben átvették a hatalmat, sokan felszabadítóként ünnepelték őket. Nem tudhatták, mi vár rájuk.

A vörös khmer élén a kommunista ideológiával 1949-től 1953-ig tartó párizsi tanulmányútja során megismerkedő, egykori elektrotechnikus-hallgató, Pol Pot (eredeti nevén Szaloth Szár) állt. A mozgalmat 1963 óta vezető politikus 1975-ben elérkezettnek látta az időt, hogy megvalósítsa régóta dédelgetett álmát, és Kambodzsát a kapitalizmussal teljes mértékben szakító agrárkommunista országgá alakítsa át.

A terv megvalósítása 1975. április 17-én a főváros, Phnompen elfoglalásakor vette kezdetét. A kommunisták a lakosság amerikai bombázásoktól való megvédésének ürügyével alig több mint 24 óra alatt kiürítették Phnompent. A vörös katonák az evakuálás közben öregeket és betegeket lőttek agyon, ezt tapasztalván sokan öngyilkosok lettek.

A phnompeniek után hamarosan Kambodzsa valamennyi városlakóját vidékre terelték, hogy mezőgazdasági munkássá neveljék át őket. A legtöbb deportált a rizsföldeken dolgozott, sokakat arra kényszerítettek, hogy részt vegyenek az új csatorna- és gátkomplexum megépítésének munkálataiban, és voltak, akik erdő- és hegyvidékre kerültek, ahol különböző ipari növények termesztése lett a faladatuk. Több millió városlakó vált agrárrabszolgává.

A vörös khmerek minden „imperialista csökevényt” betiltottak a Demokratikus Kampucseára átkeresztelt Kambodzsában. Megszűnt a magántulajdon és a pénz, eltűntek a piacok, leállt a kereskedelem, betiltották a színházak és mozik működését. A forradalmi költeményeken kívül semmit nem ismertek el művészi teljesítményként.

következő oldal 1 / 3