Örmény népirtás az osztrák-magyar sajtóban

2009. május 19. 11:32 Merenics Éva

Könyörtelen kurdok, tétlen helyi hatóságok, erélyes szultáni intézkedések, gyűjtés a károsultak javára, örmény provokáció gyanúja? Hogyan értesült a közvélemény a 20. század legvéresebb etnikai mészárlásáról, amely az örmények teljes kiirtásával fenyegetett? Hogyan védte magát az Oszmán Birodalom egy örmény párti beavatkozástól? Mit tettek a Monarchia külpolitikusai a bagdadi vasúti érdekeltségekért? Az adanai mészárlás 100. évfordulójára rendezett konferencián jártunk.

Korábban

Az 1909-es véres események

A hazánkban talán kevéssé ismert adanai mészárlás századik évfordulója alkalmából idén tavasszal tudományos emlékkonferenciát szerveztek Jerevánban. A szervező intézmény, az Örmény Köztársaság Nemzeti Tudományos Akadémiája - Az örmény Genocídium Kutatóintézete és Múzeuma arra törekedett, hogy a résztvevő kutatók - akik a legkülönbözőbb intézményekből és korosztályokból kerültek ki - minél tágabb rálátást kínáljanak az eseményekre.

A vérengzések alapos körüljárása mellett a konferencia színvonalát emelte, hogy többen is részt vettek rajta az örmény genocídium legnevesebbnek számító kutatói közül – az Egyesült Államoktól Franciaországon át természetesen az anyaországig. Mindezeknek köszönhetően a mészárlások valóban alapos megvilágítást nyertek, egyszerre több szemszögből. Az előadások témái a demográfiától a trauma művészeti feldolgozásán keresztül az eseményeket bizonyító, eredeti helyszíni jelentések és archív fényképek elemzéséig terjedtek.

E cikk szerzője az Örmény Genocídium Kutatóintézete és Múzeuma meghívására az osztrák-magyar sajtó korabeli tudósításait elemezte. A rendelkezésre álló anyag hatalmas volt, így mindössze a Monarchia három fontos városa: Budapest, Prága és Bécs egy-egy lapjának hozzávetőlegesen kéthavi újságcikkei kerültek feldolgozásra az események megindulásától kezdve, ám ezekből is viszonylag világos kép rajzolódik ki a mészárlásokról. Kiegészítésképp felhasználásra kerültek az említett konferencián elhangzottak is, ugyanis a sajtóforrások elemzése gyakran teljesebb és biztosabb képet ad, ha bizonyos pontokon a konferencia tapasztalataival gazdagítjuk.

A térségünkben széles nyilvánosságot kapott, ám mára elfeledett események kezdete 1909 áprilisának közepére tehető, amikor az Oszmán Birodalomban az 1908 júliusa óta hatalmon lévő ifjútörökök ellen felkelés tört ki. Az események nemcsak Konstantinápolyt, hanem az akkori Birodalom egészét érintették. A történések következtében II. Abdülhamidot V. Mehmed váltotta a trónon. A fejleményekkel párhuzamosan a kilikiai Adanai vilajetben elkezdődött az örmények lemészárlása.

A Neue Freie Presse hasábjain megjelent vélekedések szerint az esemény a konzervatív puccskísérlethez kötődött, és a helyi muszlim „csőcselék” miatt fajult el, akik a konstantinápolyi események hallatán kihasználták az államhatalom meggyengülését. Ugyanakkor az újságok összevetése során a felelősséget illetően sokatmondó tényekre derült fény, amelyekre később még visszatérünk. Továbbá hozzátehetjük azt is, hogy a feltételezés a lapnak egy olyan időszakából származik, amikor pusztán vallási alapú, könnyen megfékezhető helyi konfliktusként állította be az eseményeket. A mészárlás továbbterjedt az Aleppói vilajetre is, és e területeken kívül számos más, az Oszmán Birodalom keleti részén található örmény településre.

A korabeli történésekről az osztrák-magyar sajtó valóban gazdagon tudósított. A rendelkezésre álló sajtóforrások azonban több okból nem tárgyalhatók a mai sajtóelemzések pontosságával. Az újságokban több, ma már elengedhetetlen adat nem jelent meg, mint a példányszámuk, vagy gyakran a cikkek szerzői és címei. Tovább nehezítette a feldolgozást, hogy a hiányos digitalizáltság miatt az egyes szövegekben nem kereshetők és összesíthetők bizonyos kifejezések a számítógép segítségével, mint az manapság már természetesnek számít. Így nem tudunk teljesen pontos képet adni az egyes cikkek negatív vagy pozitív hangvételéről. Más tények ugyanakkor egyértelműen kirajzolódnak a három, feldolgozásra kiválasztott német nyelvű újságból.

A sajtóforrások szerkezete hasonló. A vezércikkek általában a meghatározó kül- vagy belpolitikai eseményekkel foglalkoztak. Ezt követték a belföldi hírek, majd a külföldi tudósítások. A hazai események közül ebben az időszakban még hangsúlyosan taglalták Bosznia-Hercegovina annexiójának (1908) kérdését, amelyet a Konstantinápolyban fölborult hatalmi egyensúly rövid időre ismét bizonytalanná tett. De az Oszmán Birodalomból érkező híreket gyakran háttérbe szorította a Magyarországon ebben az időben kirobbant koalíciós válság.

További közös jellemzőik voltak, hogy rendszerint következetlenül nevezték meg a Konstantinápolyban kirobbant eseményeket, hol forradalomról, hol ellenforradalomról, hol pedig fegyveres lázadásról beszélve. Bizonyos, az örményekkel kapcsolatos kérdésekben is hasonló eltérések mutatkoznak. Az 1890-es években hozzávetőlegesen háromszázezer örmény áldozatot követelő, II. Abdülhamid szultán által elrendelt mészárlásokat – amelyek a források szerint nagy hasonlóságot mutattak az 1909-es kilikiai eseményekkel – a vizsgált sajtóforrások 1895-96-ra teszik, míg a szakirodalom leginkább az 1894-96 közötti időszakot tartja relevánsnak. Ugyanakkor az Örmény Genocídium Múzeuma idegenvezetésében 1894 és 1897 közé datálják az eseményt, az eltérések pontos okára viszont nem sikerült fényt deríteni.