Örmény népirtás az osztrák-magyar sajtóban

A mészárlások a lapokban

Az egyes újságokra visszatérve, a budapesti kiadású Pester Lloyd viszonylag fontos kérdésként kezelte a mészárlásokat, hiszen több esetben vezércikkben vagy az Oszmán Birodalomról szóló írások közül elsőként szerepeltette a vérengzésekről szólókat. Az újság részéről megjelent bizonyos fokú együttérzés az örmények iránt. Ez tetten érhető például azokban a megjegyzésekben, amelyek az állami szerveknek a mészárlásokra vonatkozó adathamisításáról szóltak. Az oszmán hatóságok által közölt adatok ugyanis valóban nagyságrendi eltéréseket mutattak a Kilikiából származó külföldi konzuli jelentésekhez képest.

A belső, hatósági beszámolók alapján az eseményeknek 1909 májusára 1500-2000 örmény áldozata lehetett, míg a külföldi konzuli jelentések csak az Adanai vilajetben 25-30 ezer halottat említettek, és nagyjából ugyanennyi hajléktalanná vált, vagy komoly segítségre szoruló áldozatról, főleg özvegyekről és árvákról számoltak be. Az adatok egybecsengenek a másik két napilapban közöltekkel. Érdemes hozzátenni, hogy a teljes érintett területen az adott időszakban lemészárolt örmények száma a jereváni emlékkonferencián elhangzottak szerint hozzávetőlegesen negyvenezer fő volt.



Hasonlóan bizonyíthatja az örmények iránti részvétet, hogy a Pester Lloyd többször kiemelte a főleg nők és gyermekek elleni általános, valamint a helybeli kurdok által ellenük elkövetett erőszak könyörtelenségét, vagy az eseményeknek az 1890-es évek mészárlásaival való hasonlóságát. A korábbi vérengzések elkövetőinek büntetlensége az újság szerint elősegíthette az 1909-es öldöklést is. Ugyanakkor az, hogy az újság egyértelműen II. Abdülhamid szultánt tette felelőssé az eseményekért, illetve az oszmán államgépezet retorikája – amely elkendőzte az eseményeket – a történtek utolsó fázisában elhalványította a részvétet.

Az oszmán várakozások szerint ugyanis a mészárlásoknak maguktól véget kellett érnie, hiszen egyrészt saját megítélésük szerint is erélyes intézkedéseket léptettek életbe. Ide tartozott, hogy betiltották a mészárlásokról szóló tudósításokat, haditörvényszéket és képviselőházi vegyes bizottságot állítottak fel a történtek kivizsgálására, gyűjtést szerveztek a károsultak javára, illetve folyamatosan fegyveres alakulatokat küldtek a térségbe. Másrészt az ifjútörök vezetés szerint az öldöklés az örménység szemében II. Abdülhamid nevéhez kötődött, vagyis az új szultán, V. Mehmed trónra lépése önmagában is megoldás volt. Így mind kevesebb kritikát kapott például – más súlyos hibák mellett – a helyi hatóságok tétlensége.

A Prager Tagblatt, Prága német nyelvű napilapja kevesebb tudósítást közölt a mészárlásokról, mint a két másik vizsgált újság. Így a közölt cikkek alapján az olvasóban kevésbé alakulhatott ki részletesebb kép az eseményekről, mindazonáltal a csehországi és birodalmi hírek mellett a lap szép számban közölt írásokat a mészárlásról is. Továbbá érdemes megemlíteni, hogy a mészárlások folyamatának vezérfonala leginkább e lapból vehető ki. A Pester Lloyd mellett a Prager Tagblattra is jellemző, hogy a fokozott külföldi figyelemnek köszönhetően nagyobb hangsúly került a tragikus eseményekre. A legfőbb eltérés a két lap között az volt, hogy a prágai csak az események kezdetén tette felelőssé II. Abdülhamid szultánt, így a vérontásról szóló hírek lecsengésének fázisában továbbra is kritikus szemlélettel viseltetett az államhatalom iránt. A jereváni konferencián elhangzottakkal kapcsolatban pedig kiemelhetjük, hogy a mészárlások egyik leglényegesebb tényezőjéről ez a napilap adta a legpontosabb képet, de erről a későbbiekben még szót ejtünk.

A harmadik napilap, a bécsi Neue Freie Presse legfőbb sajátossága az volt, hogy hasábjain a fokozott nemzetközi figyelem nem befolyásolta az eseményeknek tulajdonított jelentőséget. Továbbá az újság kezdetben jellemzően alábecsülte a mészárlásokat, hiszen mindössze egy vallási, amellett pedig helyi, könnyen lokalizálható konfliktus következményeként tekintett rájuk, később azonban egyre növekvő szolidaritást mutatott az örmények irányában. Ez abban érhető tetten, hogy egyre gyakrabban örmény források adataival próbálta alátámasztani vagy cáfolni az oszmán hatóságok által kiadott közleményeket. Ennek köszönhetően a lapban végül sokkal nagyobb hangsúlyt kapott a hivatalos szerveknek az eseményekbe való be nem avatkozása is. Az újság – a két másik laphoz hasonlóan – Abdülhamid felelősségét állapította meg, amit különböző okokból bizonyítottnak is tartott, ám a kezdetektől eltekintve nem kendőzte el azt a körülményt, hogy az új hatalom úgyszintén képtelennek bizonyult a probléma megoldására.

1. Az 1909-es véres események
2. A mészárlások a lapokban
3. Tévhitek és tényhamisítások
4. Szolidaritás az örményekkel

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

14. Az iszlám vallás kialakulása és főbb tanításai
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák

• 10 tény Irán múltjáról
• El Báb – A Kapu: Egy ezredéves várakozás beteljesedése
• Az iszlám korai időszakából származó mecsetet találtak Izraelben
• A Közel-Kelet XIV. századi Marco Polója: Ibn Battuta 30 éves mekkai zarándoklata
• A lázongó janicsárok életének központjában az étel állt
• Az iszlám születése – ki volt Mohamed próféta?
• „Az elképzelhető legarrogánsabb és leggonoszabb emberek”: kik voltak a török elit keresztényből lett muszlimai?
• Hogyan készülhetett Mohamed előtt a világ legrégebbi Koránja?
• Jeltelen sírba temetnék Mohamed prófétát