Örmény népirtás az osztrák-magyar sajtóban

Szolidaritás az örményekkel

A külföld hozzáállása meglehetősen vegyes volt. Németországot és szövetségesét, a Monarchiát meglehetősen rosszul érintette a mészárlás, hiszen Adana a készülőben lévő Berlin-Bagdad vasútvonal egyik fontos állomása volt. A térségben rengeteg brit, olasz és francia érdekeltség is volt, kezdve az ipari-kereskedelmi centrumoktól az egyházi missziók intézményeiig. Az anyagi érdekeltség mellett mutatkozott egyfajta együttérzés is az örményekkel, ám a nagyhatalmak elsősorban saját tulajdonuk és állampolgáraik megmentését tekintették elsődlegesnek, igaz, az örmények mentésében és ellátásában vállalt szerepüket sem lehet tagadni.

Elmondható, hogy a nagyhatalmak közül az Osztrák-Magyar Monarchia is a fegyveres be nem avatkozás híve volt. Zenta és VI. Károly császár nevű cirkálóit a térségbe küldte, ugyanakkor a balkáni stabilitás megőrzése érdekében – főleg Bosznia-Hercegovina nehézkes annexiója miatt – szüksége volt az Oszmán Birodalommal folytatott jó viszonyra is.

Mindezek ellenére az újságokban megjelent bizonyos mértékű szolidaritás az örményekkel kapcsolatban. Hogy ezt mennyiben okozták a közös keresztény hagyományok és az örmények monarchiabeli történelmi jelenléte és sikeressége, azt nem tudhatjuk, de valószínűleg közrejátszhattak benne. Ugyanígy kérdés marad, hogy az 1909-ben jelentkezett részvét mennyire segítette elő az 1915-ös, ezúttal milliós nagyságrendű (a becslések szerint 1-1,5 millió) halálos áldozattal, és vagy 600 ezer menekülttel járó vérengzések után tömegével megjelenő örmény menekültek beilleszkedését. Azonban – amint láthatjuk – a médiában megjelent és valószínűsíthető társadalmi szolidaritást csak korlátozottan követte a külpolitika.

Az örmény szemszögről pedig elmondhatjuk, hogy a „kilikiai tragédia”, ahogyan ők maguk nevezik, súlyos károkat okozott kulturális, szellemi, politikai és gazdasági életükben, de súlyos demográfiai és pszichológiai, ezen belül szociálpszichológiai következményei is lettek. Adana emléke minden örmény tudatában az 1915-ben kezdődött örmény népirtás előképeként él, az 1890-es évek mészárlásaival együtt. Többen a három tragikus folyamatot egy, folytatólagos eseménysorozatként értékelik, ami – a történések közelségének és gyakran nagyfokú hasonlóságának következtében – egyáltalán nem meglepő.

Hozzátehetjük, hogy ha az 1948-as, A népirtás megelőzéséről és megbüntetéséről szóló nemzetközi egyezmény II. cikkét vesszük alapul, az 1909-es kilikiai mészárlás szintén népirtásnak minősül. A forrásokból látható ugyanis, hogy a mészárlásnak etnikai és vallási alapjai voltak, és az örmények részleges kiirtását célozta, de az oszmán hatóságoktól az sem volt idegen, hogy az örményeket a teljes kiirtással fenyegessék. Ez utóbbit mindhárom hírlap megerősítette, és tudósításuk egybehangzott Pallavicini, konstantinápolyi császári és királyi nagykövet jelentésével. A mészárlás számos csoporttag halálát okozta, bizonyítható volt a csoport tagjai elleni súlyos testi és lelki sérelem okozása, tömegesen lehetetlen életkörülmények közé kényszerítése, és a gyermekek más csoportokhoz – ebben az esetben főleg kurdokhoz – való elhurcolása. Mai fogalmaink szerint tehát különösen súlyos esettel állunk szemben, amelynek elhallgatásával a jelen és a jövő bűnöseit hatalmazhatjuk föl hasonló cselekedetekre.

További képek a mészárlásról készített online kiállításon

Terra Recognita Alapítvány

1. Az 1909-es véres események
2. A mészárlások a lapokban
3. Tévhitek és tényhamisítások
4. Szolidaritás az örményekkel

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

20. Ókori állam-berendezkedések
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák

• Róma első császára ellen is háborúba ment az ókor egyik legharciasabb asszonya, Fulvia Antonia
• Mi volt Róma bukásának oka?
• Egyezményes súlyú fémdarabokat használtak pénzként a bronzkori Európában
• Jeruzsálemben került elő egy Aquincumban talált ókori bronzmécses párja
• Ki volt a történelem legrosszabb politikai tanácsadója?
• Mi okozta a Római Birodalom bukását?
• Hét meglepő tény a római nőkről
• Valóban erotikus költészete miatt száműzte Róma császára a költő Ovidiust?
• Egész történelme során igen nagy volt Róma genetikai sokszínűsége