Örmény népirtás az osztrák-magyar sajtóban

Tévhitek és tényhamisítások

Mindemellett léteznek olyan következtetések, amelyek csak a három újságból együttesen vezethetők le. Vagyis ha volt olyan „osztrák-magyar” olvasó, aki mindhárom hírlaphoz egyidejűleg hozzáfért, néhány lényeges tényezőt pontosabban értékelhetett. Ilyen például a mészárlások közvetlen oka. A Pester Lloyd szerint gyilkosság nyomán indult meg a véres eseménysor, a Prager Tagblatt azonban már egyértelműbben fogalmazott. A prágai újság tudósítása alapján egy örmény férfi önvédelemből megsebesített két muszlimot, erre indult el a muszlimok bosszúhadjárata. A Neue Freie Presse pedig közölte a bécsi oszmán nagykövetség jelentését, amely szerint egy nő miatt konfliktus tört ki egy örmény és két muszlim között, amelyben az utóbbiak megsebesültek, és egyikük életét vesztette. Ezt követően Adanában szórványos dulakodások törtek ki, majd az örmények ezek hatására felfegyverkezve vonultak végig a környék muszlim településein, mire muszlim ellenállás bontakozott ki, és a hatóságok is beavatkoztak.



Az oszmán hivatalos szervek tényhamisítási kísérleteinek ismeretében leginkább a Prager Tagblatt magyarázata tűnt helytállónak, hiszen a kezdeti, három fő közötti konfliktusra utaló jelek egyértelműek még az oszmán követségi jelentés alapján is. Az oszmán hatóságok pedig a fennálló politikai helyzetben nyilván nem kockáztathatták meg, hogy legalább részben ne állítsanak az örmény magyarázattal egybehangzót, hogy ily módon megvédjék magukat egy esetleges nyugati, örménypárti beavatkozástól. A nyugati intervenció ugyanis, bár korlátozottan, de aktívan megindult a mészárlások helyszínén.

A Prager Tagblatt tudósítása nemcsak e sejtések alapján bizonyult igaznak. Artem Ohandjanian bécsi levéltári kutatásai alapján szintén ez a feltevés nyert megerősítést: a professzor a vonatkozó eredményeit a szóban forgó konferencián tette közzé. A Prager Tagblattnak az események közvetlen okáról szóló párhuzamos híre szinte szó szerint egyezik az aleppói – tehát az események egyik központjában található – osztrák-magyar konzulátus 1909. április 15-én kiadott jelentésével.

A mészárlások elvadulása kapcsán nem zárhatjuk ki II. Abdülhamid felelősségét sem. A lapok egybehangzóan állították, hogy a szultán közvetlen köreiből származó személyek bizonyították az uralkodó vétkességét. Természetesen lehetséges, hogy az új hatalomtól való félelmükben, saját helyzetük megmentésére vallottak a szultán ellen. Ugyanakkor súlyos tény, hogy a szultán leváltásával a vérengzések intenzitása nem csökkent, és több probléma adódott a felelősségre vonások során is. Vagyis ebből az ifjútörökök vétkessége is megállapítható. A felelősség mindenképp tetten érhető a hatóságok passzivitásában, és még az ifjútörökök hatalmának megszilárdulását követően is érkeztek olyan tudósítások, miszerint a helyszínre érkezett katonai egységek aktívan részt vettek a fosztogatásokban, gyújtogatásokban és vérengzésekben.

Ugyanígy fény derült több hatósági következetlenségre is. A rend helyreállítása érdekében ugyanis gyakran az örményeket sújtó intézkedéseket léptettek életbe. Több muszlim és örmény újság szerkesztőségét is bezáratták, amelyek a tragikus eseményekről tudósítottak, szerkesztőiket, tulajdonosaikat pedig felelősségre vonták. Az örmények bosszújától tartva korlátozták bizonyos örmény intézmények (iskolák, politikai pártok) működését is, és komoly szankciókat szenvedett el az örmény keresztény egyház is. A monarchiabeli újságok – legalábbis a kezdeti szakaszban – egybehangzóan állították ezek szükségtelenségét és túlzó voltát, de a későbbiekben csak a Pester Lloyd nem kritizálta ezeket.

Figyelemre méltó az intézkedésekkel kapcsolatban az is, hogy az oszmán belügyi szervek néhány héten belül provokációval kezdték gyanúsítani az örményeket. Ennek a jelentősége abban rejlik, hogy az Oszmán Birodalom a néhány évtizede kialakult örmény nemzeti mozgalom – amelynek elképzelései a teljes függetlenségtől a föderális birodalmi berendezkedésig terjedtek – miatt tartott egy esetleges örmény függetlenségi kísérlettől. A Neue Freie Presse azonban még a vérengzések kezdeti szakaszában – tehát amikor még alábecsülte azok jelentőségét és határozottan az államhatalom pártján állt – kimondta, hogy az örmények ellen felhozott vádak visszamenőlegesen megállapított (a pontos megfogalmazás szerint retrospektív) feltevések.

1. Az 1909-es véres események
2. A mészárlások a lapokban
3. Tévhitek és tényhamisítások
4. Szolidaritás az örményekkel

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Római Birodalom

• Egész életében a Római Birodalom feltámasztásáért küzdött I. Justinianus
• Brutális leszámolással ért véget Róma és Karthágó konfliktusa
• Egyszerre látja bűnözőnek és önfeláldozó hősnek az utókor Spartacust
• Pompeji titkait a modern technológia fejtheti meg
• Végül bizánci provinciává süllyedt a vandálok rettegett afrikai királysága
• A római nép rajongott érte, a filozófusok megvetették a véres gladiátorjátékokat
• Évtizedek óta zajlik Komáromban a római katonai és polgárváros feltárása
• Az erényes római nő megtestesítőjeként tekintettek Corneliára, a Gracchusok anyjára
• Pokoli kínokat szenvedhettek el a Vezúv lábánál élő Pompeii lakói