Valóban létezhettek Róma mítikus alapítói

A közismert mítosz szerint az ikreket előbb egy nőstényfarkas szoptatta a Tiberis partján, majd egy pásztor nevelte fel őket. Róma városát i.e. 753-ban alapították meg, majd fivére meggyilkolása után Romulus lett annak első királya. A történészek elég régóta csak egy aranyos mítosznak tartják a történetet, és az ezzel kapcsolatos vitát a legújabb régészeti felfedezések élesztették fel. Az év elején olasz kutatók a Palatinus alatt ugyanis megtalálták azt a rég elveszettnek hitt barlangot, amelyet az ókorban az ikreket nevelő nőstényfarkas szent helyeként tiszteltek.

A Palatinus ókori romjai

A barlang nem okozott különösebb meglepetést Andrea Caradininek, a Római Egyetem történészének és régészének, aki szerint "Róma születésének meséje részben mítosz, részben történeti igazság". Elmondása szerint korábban folytatott ásatásain egy ókori falrészlet, egy árok és egy i.e. 8. században épült palota maradványait is megtalálta, amelyek egytől egyig alátámasztják Romulus és Remus történetét. "Amikor feltártam a Romulus-kori falat a Palatinuson, rájöttem, hogy a római városállam alapjait látom" - olvasható a vele készített interjúban, amely az Archaeology magazin július-augusztusi számában lesz olvasható.

A falat a szakértő szerint a Róma előtti települések által benépesített lejtőre i.e. 775-750 között építhették, így "ez Romulus és Remus létezésének első régészeti bizonyítéka". A magazin egyben arról is beszámolt, hogy Carandini a bejelentéssel Róma lakóinak támogatása mellett munkatársai nemtetszését is kivívta, akik igen szkeptikusak a leletek elemzési technikáit illetően.

Miután az ikrek megérkeztek a Palatinus dombhoz azon vitatkoztak, hol legyen az új város pontos helye. Romulus a Palatinus domb mellett tette le a voksát, Remus pedig a stratégiailag jobb helyen lévő, könnyen megerősíthető Aventinus dombon akarta megépíteni a várost. A vita lezárásaként abban állapodtak meg, hogy a jósokra és az isteni akaratra bízzák a döntést. Mindketten leültek a földre, és Plutarkhosz szerint Remus hat keselyűt látott, míg Romulus tizenkettőt. (A keselyűket Romulus és Remus mondabeli apjának, Mars istennek szentelt állatoknak tekintték.) Remust feldühítette, hogy az istenek akarata Romulus győzelmét hozta. Amikor Romulus elkezdte ásni az árkot, ami az új várost határolta, Remus kigúnyolta és akadályozta a munkát, majd végül át is ugrotta az árkot, ami rossz ómen volt, hiszen azt jelentette, hogy a város erődítéseit könnyen át lehet majd törni. Erre válaszul Romulus ott helyben megölte Remust. Az ezt követő harcokban Faustulust is megölték - ő volt az a pásztor, aki csecsemőkorukban megtalálta az ikreket. Remulus eltemette Remust és Faustulust, majd folytatta a város építését. Saját magáról nevezte el a várost, és ő lett a város első királya.

Albert Ammerman, a Colgate Egyetem régésze szerint "a fizikai leletek nem lehetnek egyértelmű bizonyítékai a Róma alapításáról szóló irodalmi hagyománynak, és egy Romulus néven ismert személynek".