Egyiptomi múmiát rejtett az orléans-i szűz sírja

A Nature című tudományos folyóirat legfrissebb számában annak az szakértő-csoportnak a beszámolója olvasható, amely Dr. Philippe Charlier törvényszéki orvos vezetésével egy éven át a legkorszerűbb eszközökkel vizsgálta a maradványokat.

Ezeket a 17. század óta a tours-i püspökségen őrzött csontdarabkákat és hamvakat a hagyomány szerint annak a máglyának elszenesedett darabjai alól emelték ki, amelyen 1431. május 30-án megégették az eretnekséggel vádolt 19 éves fiatal lányt. Jeanne d'Arc Franciaország talán legnagyobb nemzeti hőse volt, akinek történelmi szerep jutott a százéves háború során az angolok fölött aratott győzelmekben. Az állítólagos megmentett maradványok később kerültek elő, s a 20. században sokan eredetinek tartották őket.

A vizsgálatot egy 18 tagú szakértői csoport végezte Dr. Philippe Charlier vezetésével. "Szent Johanna - úgynevezett - relikviája nem a 15. századi francia hősnő maradványaiból áll, hanem egy egyiptomi múmia anyagának felhasználásával létrehozott hamisítvány" - foglalta össze az eredményt a vizsgálat irányítója. Dr. Charlier több módszert is alkalmazott a tényleges összetétel kiderítésére, így például híres illatszerészeket is bevont, akik "kiszagolták", hogy a vizsgált anyagnak vaníliaillata van - ami nem a test elégetésének, hanem bomlásának terméke, azaz inkább egy múmiának felel meg.

A maradványok között lévő 14 centis bordadarab mikroszkópos és vegyi vizsgálata is arra a megállapításra vezetett, hogy nem elégették, hanem egy "fekete növényi és fémes anyaggal itatták át". Nem magyarázható a hamvak közt kimutatott fenyő virágpor jelenléte sem, mivel Jeanne d'Arc halála idején Normandiában, ahol az Orléans-i Szűzet megégették, nem volt honos ez a fa - viszont a fenyőgyantát Egyiptomban használták balzsamozásra. A radiokarbonos vizsgálat a maradványok korát az i.e. 6. és 3. század közé datálta, ami ugyancsak e kor egyiptomi múmiáira utal.

(Múlt-kor/MTI-Panoráma)