A muszlim és keresztény hatalmak közt lavírozva szedték áldozataikat a hírhedt asszaszinok

2021. augusztus 1. 17:00 Múlt-kor

Korábban

Szíriai politika

A források szerint Haszan 1124-ben halt meg. Ő és utódai a síitákhoz hasonlóan várták a rejtőzködő Mahdi visszatérését, ám mindaddig, amíg ez meg nem történik, addig egy Istentől vezetett tanítómesterre, egy imámra van szükség. A nizáriták szerint az ő imámjuk lehet az egyetlen ilyen hiteles tanító, nem pedig a szunnita kalifák, vagy a többi síita irányzat imámja. Mindez lehetővé tette, hogy a földrajzilag egymástól távol lévő pontokon élő nizáriták közösségbe formálódjanak.

A legerősebb csoport Szíriában alakult ki Rasid ad-Dín (1132 k. – 1193) vezetése alatt. Rasid Alamutban kapott kiképzést, és akárcsak a többieket, elküldték más vidékekre téríteni. Ez a vidék Szíria volt, amely akkoriban vallásilag különösen megosztott volt, és a Fátimidák szíriai hatalmának összeomlása után a különböző frakciók és felekezetek semmilyen eszköztől nem riadtak vissza egymás ellen. Aleppóban, majd Damaszkuszban például több ezer nizáritát mészároltak le. Rasid a hagyományos asszaszin stratégiát követve megszerezte Maszjaf erődjét, és innen irányította a nizáritákat. Őt nevezték később a „Hegyi Öregnek”.

Amellett, hogy Rasid karizmatikus vezető volt és nagyfokú önállóságot élvezett a nizáriak államán belül, ügyesen lavírozott a különböző helyi hatalmasok közt, a keresztes államokat is beleértve. A legnagyobb ellenfele a történelemből alighanem mindenki számára ismerős lehet: Szaladin (1138 körül – 1193), Jeruzsálem visszafoglalója alaposan megnehezítette a dolgát.

Két merényletet is megkíséreltek ellene, cserébe ostrom alá vette Maszjafot, az asszaszinok szíriai központját. Állítólag egy sátrában hagyott, leszúrt férfit ábrázoló figura vette rá végül, hogy felhagyjon az ostrommal.

Bár Rasid alapvetően együtt tudott működni a keresztesekkel a közös ellenségeik okán, mégis két híres keresztes vezető meggyilkolása is az asszaszinok nevéhez fűződik. Az egyik áldozat Tripoliszi Rajmund volt, aki élete során annyi ellenséget gyűjtött, hogy a nizári asszaszinokat valószínűleg felbérelték ellene. Hasonlóképpen járt a magát 1192-ben Jeruzsálem királyának kikiáltó Montferrati Konrád is, akit vélhetően a harmadik keresztes hadjáraton tartózkodó angol és francia király rivalizálásának folyományaként öltek meg.

Az Európában elterjedt hírüket elsősorban Marco Polo alapozta meg. Beszámolója szerint az asszaszinok úgy toborozták az öngyilkos küldetésre indulókat, hogy előbb drogfogyasztással egybekötött színjátékot adtak elő nekik, amelyben elhitették velük, hogy éppen a paradicsomban tartózkodnak, ahol szép nők és bőség veszi körül őket. Később azonban ebből az álomból „felocsúdtak”, a Hegyi Öreg orvosainak köszönhetően, és közölték velük, hogy a paradicsom ismételt eléréséhez teljesíteniük kell a parancsokat. Apróbb probléma, hogy mire Marco Polo papírra vetette ezeket a szavakat, az asszaszinok csillaga rég leáldozott.

előző oldal következő oldal 4 / 5