Órákat és cukorkát is kért hazánktól kártérítésként a Szovjetunió

2014. szeptember 30. 18:15 MTI, Múlt-kor

Korábban

Hogy élte meg a hátország a Nagy Háború éveit?

Szálasitól Dálnokiig

A hatalomgyakorlás szempontjából kedvező helyzet fogadta Szálasi Ferencet a nyilas-hungarista hatalomátvétel pillanatában – emelte ki előadásában Kovács Zoltán András, az Alkotmányvédelmi Hivatal igazgatója, utalva arra, hogy egyfelől ekkor már érvényben volt a rendeleti kormányzás, lezajlottak a szükséges személycserék, a közigazgatásban meginduló változásokat pedig "csak" be kellett fejezni. A Sztójay-kormány korábban betiltotta a pártokat és zár alá vonta a vagyonukat, így a Nyilaskeresztes Párt maradt az egyedüli politikai erő, amely legális tevékenységet folytathatott az országban.

A hatalom egyik sarokpontja a tervszerűség volt. A kormány első ülésére 1944. október 17-én került sor, itt elfogadták az 1945. január 1-ig a hungarista állam felépítéséhez elvégzendő feladatokat tartalmazó Országépítési tervet. Szálasi január 4-én rendelkezett a "nemzetvezető munkatörzsét alkotó nemzetpolitikai irodák" (előbb 11, majd 13) felállításáról. A nyilas hatalom célja az államvezérkar felállítása és a szakvezérkarok megalakítása lett volna, megszüntetve ezzel a minisztériumokat.

A végrehajtó hatalom szerveinek a Dunántúlra való költöztetése, Budapest kiürítése már egy hónappal a hatalomátvétel után, 1944 decemberében megkezdődött. Míg a kormány több száz jogszabályt hozott a hatalomátvételt követően, a rendeletalkotási folyamat ekkor drasztikusan lelassult, a létszámhiánnyal küzdő közigazgatás kaotikussá vált, s februárban a hadműveleti kormánybiztosi rendszert is felszámolták – mondta el Kovács Zoltán András.

Szerencsés Károly, az ELTE egyetemi docense kiemelte, hogy bár 1944 őszén Magyarország kettős megszállás alatt volt, a történelmi példák azt mutatták, hogy ebből az apokaliptikus helyzetből is kellett lennie egy kiútnak. Kiugrásra semmilyen esély nem mutatkozott, az egyetlen esély az átállás volt.

Az Ideiglenes Nemzetgyűlés is egy ilyen kísérlet volt. Moszkvában kezdtek el gondolkodni arról, hogy létre kell hozni egy másik parlamentet a Sopronban székelő törvényhozás helyett. A Moszkvában folyó tárgyalások három csoportra támaszkodhattak: az egyik a fegyverszüneti delegáció, a másik a Horthy Miklósnak engedelmeskedő tábornokok, a harmadik pedig a moszkvai kommunista magyar emigráció volt.

Ezzel egy időben zajlott Churchill és Sztálin moszkvai találkozója. 1944. október 9-én Churchill Anthony Eden brit külügyminiszter társaságában tárgyalt Sztálinnal a háború utáni befolyási övezetekről. Churchill egy darab papírra felírta, hogyan képzeli a felosztást: hosszas alkudozás után Bulgária és Magyarország esetében a britek beleegyeztek a 80/20 százalékos arányba. Moszkva szándéka egyértelműen az volt, hogy serkentse az átállást - mondta el a történész.

Mint azt Szerencsés Károly előadásában kiemelte: az Ideiglenes Nemzeti Kormány élén Vitéz lófő Dálnoki Miklós Béla volt, s vele szemben állt Szálasi Ferenc, a "bizonytalan származású, bizonytalan nemzetiségű, kiugrott őrnagy". Feltette a kérdést: sikerült-e megteremteni a tartós, demokratikus kibontakozás alapjait az Ideiglenes Nemzetgyűlésnek és az Ideiglenes Nemzeti Kormánynak? Sajnos nem, utalva arra, hogy Magyarország fél évre véres hadszíntér lett. Az összesen csupán 28 órát ülésező Ideiglenes Nemzetgyűlés összetétele "eklektikus" volt, választásokat nem tarthatott, legitimitása ezért nem volt elég erős, ráadásul olyan pártok alkották, amelyek sem céljaikban, sem működésükben nem voltak demokratikusak.

előző oldal következő oldal 5 / 7