Akinek Erdély aranykorát köszönhetjük
2013. november 15. 12:00
A 17. századi magyar történelem legnagyobb egyénisége, a 400 éve erdélyi fejedelemmé választott Bethlen Gábor ugyanazon a napon, november 15-én nyitotta ki először és zárta le utoljára a szemét. Uralma alatt megszilárdította a fejedelemség addigi instabil helyzetét, függetlenítette országát a Habsburgoktól, s a korhoz képest irigylésre méltó „vazallusi függetlenséget” csikart ki Kelet-Európa leghatalmasabb, s legnagyobb katonai potenciállal rendelkező nagyhatalmától. Mindezek mellett fejedelemsége alatt Erdély gazdasága és kulturális élete egyaránt fejlődésnek indult, amely aranykorrá érett be.
Korábban
Erdély szolgálatában: Habsburg vagy Oszmán?
Bethlen élete elválaszthatatlanul összefonódott Erdéllyel. Az 1580. november 15-én Marosillyén született birtokos középnemesi sarj korán elárvult, gyámja Lázár András királybíró lett. Fiatal korától kezdve a fejedelmek udvarában élt, így már gyermekként magába szívhatta a török függésben álló ország vezetésének képességét, amely nem volt minden nehézség nélküli: két európai nagyhatalom közötti késhegyen kellett táncolnia úgy, hogy megőrizhesse a kicsiny fejedelemség viszonylagos önállóságát.
Bethlen születési helyének mai állapota
15 éves korától katonaként szolgálta Erdélyt, s már fiatalon belefolyt a politikai csatározásokba is. A korabeli források a tinédzserkorú Bethlent így említették először: „abban kiváló, amit éppen tennie kell”. Katonaként nevelték, művelődésével jószerivel alig foglalkoztak, ugyanis egy hadvezér erényei közé a kor szokásai szerint nem tartozott például a latintudás. Ezt később többször is felemlegette nevelőinek, ám önerejéből igyekezett pótolni hiányosságát.
Urai mellett mindaddig kitartott, amíg úgy ítélte meg, hogy hazája érdekeinek megfelelően irányítják a fejedelemséget, ám amint azt látta, hogy letérnek a helyes útról, nem sokat teketóriázott a szembefordulással. Sokan a korban és utólag is elítélték Bethlent, amiért gyakran fordult a törökhöz támogatásért. A 15 éves háborúban még ellenük harcolt, azonban később reálpolitikusként kitűnően mérte fel, hogy a Habsburg Birodalom jóval nagyobb veszélyt jelent a magyarságra, mint az oszmánok, akik a belpolitikába csupán ritkán szóltak bele. Meggyőződéseihez mindvégig ragaszkodott, amit jól mutat, hogy nem egy fejedelem börtönében sínylődött élete során.
1600 és 1602 között Mihály havasalföldi vajda és Basta császári tábornok rémuralma ellen harcolt, majd Székely Mózes fejedelem híve lett, azonban annak veresége után, 1602-ben török földre kellett menekülnie. A következő esztendő végén az Erdélyből emigrált nemesek Nándorfehérváron fejedelemmé választották, azonban Bethlen Gábor fiatal korára (23 éves) hivatkozva visszalépett. Egy újabb év elteltével Bocskaihoz csatlakozott, s török támogatást szerzett számára fejedelemmé választásához. A Bocskai-szabadságharc idején, 1605-ben feleségül vette Károlyi Zsuzsannát, akiben hűséges feleségre, gyakorlati segítőre és lelki társra talált.
Később Rákóczi Zsigmonddal szemben Báthori Gábort támogatta, 1608-ben az ő fejedelemségéhez is megszerezte a szultán hozzájárulását (athamé). Sőt követjárása olyan sikeres volt, hogy a török szultán három évre elengedte Erdély adóját a Porta felé. Bethlen pályája is felfelé ívelő szakaszba váltott, sokáig úgy tűnt: a menekülések korának vége. 1609-ben az udvari lovasság főkapitánya, azaz főgenerális és Hunyad vármegye főispánja lett, 1610-ben pedig Csík-, Gyergyó- és Kászonszék kapitányává nevezték ki.
Báthori Gábor hatalmas lehetőséget kapott, ám eltékozolta szerencséjét. Szeszélyes birtokadományozói politikája, óriási pazarlásai, Szeben városának csellel való elfoglalása, a román fejedelemségek elleni, meg nem alapozott hódító politika ellenszenvet váltott ki a lakosságból, uralma idején a fejedelemség nem volt képes kiaknázni a gazdasági erőforrásokat, a 15 éves háborúban hatalmas károkat szenvedett ország bajaira nem tudott megoldást kínálni, s összességében magára az uralkodásra nem volt felkészülve az elméleti és gyakorlati tudással is híján lévő, fiatal fejedelem.
A középkori módszerei – például, hogy rendszeres adóztatás helyett, szeszélyes látogatásaival felélte hívei készletét – az ország egész lakosságát maga ellen fordította. Bethlen mindezek ellenére kitartott Báthori mellett, mert ismételt párfordulásával nem akart újabb bajt hozni Erdélyre. Amikor azonban 1611-ben a fejedelem a Habsburgokhoz kívánt közeledni és hadseregét a törökök ellen gyűjtötte össze, Bethlen egy levélben figyelmeztette a temesvári pasát a várható fordulatra, s szakított a fejedelem támogatásával. Tettét akár kétszínűségként és árulásként is felfoghatnánk, azonban a történelem őt igazolta.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Máig nem derült fény a hírhedt géprabló, „D. C. Cooper” kilétére tegnap
- Egyedi humorával nyűgözte le a közönséget Latabár Kálmán tegnap
- Macbeth, a tragikus hős és VI. Jakab, a boszorkányos király tegnap
- A protestánsok sérelmei vezettek az első defenesztrációhoz Prágában tegnap
- Az aszódi Podmaniczky–Széchényi-kastély tegnap
- Megpecsételte Napóleon sorsát a végzetes oroszországi hadjárat tegnap
- Saját országának nevét is megváltoztatta Mobutu, Zaire elnöke tegnap
- Utolsó pillanatáig nevettetett Harry Einstein, a nagy komédiás 2024.11.23.
