Akinek Erdély aranykorát köszönhetjük

Erdély Európa térképén

A harmincéves háború kitörése után, 1618-ban Bethlen szövetséget kötött a Habsburg-uralom ellen lázadozó cseh rendekkel. A következő évben egy hadjárat keretében egész Észak-Magyarországot elfoglalta, s csapataival Bécs alá jutott. 1620-ban a besztercebányai országgyűlés királlyá választotta, ám mivel protestáns volt, a katolikusok várható ellenállása miatt nem fogadta el a koronát. A csehek fehérhegyi veresége után 1621-ben Nikolsburgnál békét kötött a császáriakkal.

Ezt követően a királyi címről való lemondás fejében hercegi címet kapott Munkács várával, s megtarthatta az elfoglalt hét felső-magyarországi vármegyét (Abaúj, Bereg, Borsod, Szabolcs, Szatmár, Ugocsa, Zemplén), valamint élete végéig megszerezte Oppeln és Ratibor sziléziai hercegségeket. Valójában azonban a vármegyék magyar nádori jogkör alatt maradtak, azoknak csupán csekély jövedelmeire tehette rá a kezét a fejedelem.

IV. Frigyes pfalzi választófejedelem (valamint cseh király) és Bethlen Gábor egy korabeli metszeten

1624-ben újabb, de eredménytelen támadást indított a Habsburgok ellen, az ezt lezáró bécsi béke csak a nikolsburgi szerződés eredményeit erősítette meg. 1626-ban – erősítve protestáns kapcsolatait – feleségül vette Brandenburgi Katalint, s belépett a westminsteri szövetségbe (dán, angol, holland Habsburg ellenes szerződés), amely a Habsburgok európai hatalma ellen irányult.

Hátországa biztosítása végett a román fejedelemségek vazallusként kénytelenek voltak hűségesküt tenni neki, és meghatározott adót fizettek. Még ebben az évben Mansfeld svéd generális seregeivel akart egyesülni, de Drégelypalánknál Wallenstein tábornokkal került szembe, aki a szövetségesek találkozását akarta megakadályozni, s üldözte az északi hadat, amely magyar területre menekült. Ütközetre egyikük sem vállalkozott, ám a hatalmas csapatok mozgása mérhetetlen károkat és szenvedést hozott a Felvidékre.

Utolsó éveiben, mint sok erdélyi fejedelem, Bethlen is a lengyel trón megszerzésére törekedett, ám Mihály moszkvai cárral történő lengyelellenes tárgyalásainak nem voltak gyakorlati következményei. Az évek óta beteg fejedelmet ájulás, köszvény, hideglelés keserítette meg, amihez még vérkeringési zavarok is hozzájárultak. 1629-re már alig tudott enni, az utazás pedig keserves gyötrelmekkel járt, végül 1629. november 15-én hunyt el Gyulafehérváron.

1. Erdély szolgálatában: Habsburg vagy Oszmán?
2. Rögös út a trón felé
3. Okos gazdaságpolitikai döntések
4. Erdély Európa térképén

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

nyár
Múlt-kor magazin 2011

• Az örökség
• Akiknek tényleg a Balaton a Riviéra
• A közös kód
• Budapesti olimpiai álmok: az 1955-ös fiaskó históriája
• A Délvidék megszállása 1941-ben
• Nyugdíjvita a rendszerváltás után, avagy pedikűrollóval a határozatdzsungelben
• A Meidzsi-reform bevezetése a feudális Japánban
• Lengyel középiskola Balatonbogláron a második világháború alatt