70 éve törték meg Leningrád blokádját

A kiéheztetést szánták a városnak

A náci Harmadik Birodalom 1941. június 22-én támadta meg a Szovjetuniót. A hárommillió lakosú Leningrád elfoglalásával Adolf Hitler az Északi Hadseregcsoportot bízta meg, amely Wilhelm von Leeb tábornok vezetésével augusztusra megközelítette a város külső védelmi vonalait, miközben a finn hadsereg északról, Karélia felől nyomult előre. A védelmet Georgij Zsukov, majd 1942 tavaszától Leonyid Govorov tábornok irányította, a védelmi berendezések építésében mintegy félmillió leningrádi vett részt.

A masszív ellenállás miatt a támadók nem tudták Leningrádot "menetből" bevenni, így a Führer - aki a Moszkva elleni támadáshoz északról is erőket vont el - a kiéheztetést szánta a városnak. A német szárazföldi gyűrű 1941. szeptember 8-án a Ladoga-tó déli partján fekvő Slisszelburg elfoglalásával zárult be, Leningrádot elvágták az ország többi részétől. A német lövegek már az első napokban megsemmisítették a város legnagyobb élelmiszerraktárát, így a szovjet hatóságok hiába evakuáltak félmillió embert és vezették be a jegyrendszert a blokád teljessé válása előtt, az élelmiszerkészletek októberre elfogytak.

1941 végén a 12,5 deka kenyérfejadag fele fűrészpor volt, az emberek bőrdarabokból és lekapart tapétaragasztóból főztek levest, még kannibalizmusról is érkeztek jelentések. Fűtőanyagból is hiány volt, az éhezés, a fagy és a folyamatos bombázás következtében 1941 decemberében naponta mintegy négyezren haltak meg. Holttestek százai feküdtek a temetőkben és azok környékén újságpapírba csomagolva, mert koporsót szerezni szinte lehetetlen volt, az embereknek pedig a sír megásására sem maradt erejük.

Az élet útja

A blokádon azonban volt egy rés: miután novemberben befagyott a várostól északkeletre fekvő Ladoga-tó, a jég hátán 380 kilométeres távolságból érkezett az utánpótlás - ez volt "az élet útja". 1941 decemberében a Vörös Hadsereg elfoglalt egy vasúti csomópontot, ami egyharmadával rövidítette le az utat, egyben lehetővé tette újabb civilek kimenekítését (az ostrom első évében egymillió embert sikerült evakuálni). 1942 tavaszára némileg "normalizálódott" a helyzet: az ostromlott városban működni kezdtek a gyárak, a parkokban és a járdaszélen termesztett zöldséget élelmiszersegélyek egészítették ki.

1. A kiéheztetést szánták a városnak
2. Támadás a blokád ellen

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

ősz
Múlt-kor magazin 2015

• Amikor a „kis munka” 33 hónapot jelentett - ondi kényszermunkások a Szovjetunióban
• Megaláztatás Szibériában - magyar nők a Gulágon
• Magyar sorsok a Gulágon: megjelent a Múlt-kor őszi száma
• Ondi kényszermunkások a Szovjetunióban 
• A támogatott, a tűrt és a tiltakozó Lengyel József
• Rudolf, a trónörökös halála
• A csalogány és a csalogányvadászok
• Marie Curie és a „rádiumlányok”
• Kivégzésük előtt mondták