Hetven éve zárult be az ostromgyűrű Leningrád körül

A Harmadik Birodalom 1941. június 22-én támadta meg a Szovjetuniót. A Leningrád elfoglalásával megbízott Északi Hadseregcsoport már augusztusra megközelítette a város külső védelmi vonalait, eközben a finn hadsereg északról, Karélia felől nyomult előre. A védelmi berendezések építésében mintegy félmillió leningrádi vett részt, 340 ezren léptek be a népfelkelők soraiba, jelentkeztek önkéntesnek a hadseregbe. A hárommilliós várost 35 kilométer barikád és 625 kilométer lövészárok védte.

A masszív ellenállásba ütköző támadóknak nem sikerült Leningrádot "menetből" elfoglalniuk. Mivel Adolf Hitlernek a Moszkva elleni offenzívához erőket kellett elvonnia, a város teljes körülzárása és kiéheztetése mellett döntött. A németek szeptember 8-án elfoglalták a Ladoga-tó déli partján fekvő Slisszelburgot, ezzel elvágták Leningrádot az ország többi részétől.

Folyamatos volt a bombázás és ágyúzás, már az első napokban megsemmisült a legnagyobb élelmiszerraktár. Bár augusztus végéig mintegy félmillió embert evakuáltak és a jegyrendszert is bevezették, október elejére az élelmiszer csak 20 napra volt elegendő, 1941 végén a napi fejadagnak számító 12,5 deka kenyér fele már fűrészpor volt. Az emberek megették háziállataikat, aztán bőrdarabokból és a falról lekapart tapétaragasztóból főztek levest. A túlélők kannibalizmusról is beszámoltak. Az éhínséget fűtőanyaghiány súlyosbította, 1941 decemberétől naponta mintegy négyezren haltak meg. Koporsót szerezni szinte lehetetlen volt, holttestek százai feküdtek a temetőkben és azok környékén újságpapírba csomagolva, mert az embereknek még a sír megásására sem volt erejük.

A blokádon azonban volt egy rés: amikor novemberben befagyott a várostól északnyugatra fekvő Ladoga-tó, a német vonalak mögül, 380 kilométeres távolságból a jég hátán érkezett utánpótlás - ez volt "az élet útja". Decemberben a Vörös Hadsereg elfoglalt egy vasúti csomópontot, egyharmadával lerövidítetve az utat, ez egyben lehetővé tette újabb civilek kimenekítését is (az ostrom első évében egymillió embert sikerült evakuálni). 1942 tavaszára némiképp normalizálódott a helyzet: az ostromlott városban működni kezdtek a gyárak, a parkokban és a járdaszélen termesztett zöldséget élelmiszersegélyek egészítették ki.

A leningrádi frontvonal a német támadás megállítása után, 1941. október elejétől évekig nem változott lényegesen. A szárazföldi blokádot 1943. január 18-án sikerült feltörni, amikor a szovjet erők áthatoltak a 8-10 kilométer széles folyosón szárazföldi, majd vasúti összeköttetést teremtve a város és a felszabadult országrészek között. A polgári lakosság létszáma ekkorra 800 ezerre olvadt, közülük még sokakat az év során evakuáltak a hátországba. Az ostrom 1944. január 27-ig tartott, amikor a Vörös Hadsereg nagyszabású támadása a balti államok területére szorította vissza a németeket.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Múlt-kor magazin 2018. különszám

• Hitler és a nők 
• Tamáska Mária az "Öreg" árnyékában
• Magyar deportáltak felszabadulása és hazatérése
• Petőfi halála és a túlélés költői
• Kádár János és az ő Piroskája
• A Nagy Háború osztrák–magyar tábori bordélyai
• Vágy és vezeklés
• Az elveszett csejtei "Vérgrófnő"
• Rákosi Mátyás 15 évig tartó „gyógykezelése”