Rohadt hússal és almacsutkából készült pitével etették az Ellis Islandre érkező bevándorlókat

Párolt szilva és száraz kenyér

Haas egyike volt azon százezreknek, akik a „világ legnagyobb éttermében” étkeztek először amerikában. A hajón csak a magukkal hozott élelmet vehették magukhoz – feltéve, hogy a tengeri betegség nem akadályozta meg őket ebben. El tudjuk képzelni, milyen állapotban érkezhettek meg a bevándorlók fogadására és kiválogatására hivatott amerikai állomásra.

Ellis Islandre 1892 és 1954, az állomás bezárása között mintegy 12 millió bevándorló érkezett az Egyesült Államokba, közülük mintegy 3 millióan még a 19. század végén. A napi átlag 5 ezer ember ellátásának biztosítása valóságos aranybányát ígért. Az amerikai kormány 1892-ben pályázatot hirdetett, amelynek győztese három évre megkapta az Ellis Islandre érkezők ellátásának a jogát. A szigeten két lehetőség volt az étkezésre: az úton lévők a csomagolt ételeket áruló standokon vásárolhattak, akiknek pedig vízumügy vagy egészségügyi probléma miatt még heteken át Ellis Islanden kellett maradniuk, ebédlőtermekben fogyaszthatták el az adagjukat. Bár semmilyen ételt nem adtak ingyen, akik itt ettek, jóval barátságosabb árakkal találkozhattak, mint amikor elhagyták a szigetet. Akik kibírták Ellis Island elhagyásáig evés nélkül, azokat az ételekért gyakran jóval borsosabb árat elkérő kereskedők várták.

Az Ellis Island-i árusok számítottak arra, hogy a bevándorlók többhetes éhezés után nem lesznek túl válogatósak, és ezt alaposan ki is használták. „Nagy esély van arra, hogy a tudatlan bevándorlókat becsapják” – írta egy alkalommal a New York Times. Nehezen tudtak ellenállni a csábításnak, hogy minél alacsonyabb színvonulú ételeket sózzanak rá a bevándorlókra, lehetőleg minél kisebb adadot csempészve egy-egy csomagba.

A bódék nagyban hasonlítottak azokra a kioszkszerű, előre elkészített ételeket áruló helyiségekre, amelyeket manapság a repülőtereken lehet látni. A bevándorlók kolbászok, kenyerek, előre elkészített szendvicsek, almák és más ételek közül választhattak. A vásárlók gyorsan kiválasztották, mit kérnek, fizettek, és már mentek is tovább. Az ebédlőtermekben – amelyek közül a legnagyobb 1000 férőhelyes volt – a gyakran nem szerint különültetett bevándorlóknak szorosan egymás mellett ülniek a faasztalok mögött.

A legtöbb emigráns persze nem beszélt angolul, mint ahogy dollár sem volt a kezükben korábban. Fogalmuk sem volt, mennyibe kéne kerülnie az ételnek, sokan pedig olyan fáradtak voltak, hogy azt hitték, az ebédlőben való étkezés a regisztráció részét képezi. Kötelességtudóan tömték magukba az olyan borzalmas ételeket, mint a szárított kenyérrel fogyasztott párolt szilva. Egyfajta „kivételezett” helyzetet csak a kóseren étkezők élveztek.

Még rosszabbá tette a helyzetet, hogy a kormány tapasztalatlan vállalkozókkal is szerződéseket kötött. 1902-ben például a Hudgins & Dumas nevű cég kapott engedélyt az árusításra Ellis Islanden, annak ellenére, hogy a vállalatot két újságíró vezette. Számos, jobb ajánlatot tevő cég maradt hoppon, amelyek közül sokan a bíróságig vitték az ügyet, mindhiába.

A feszültség a tetőpontjára akkor hágott, amikor egyre többen kezdtek el amiatt panaszkodni, hogy a Hudgins & Dumas elégtelen mennyiségű, borzasztó minőségű, sokszor rohadt ételt kínál nekik eladásra. Karl Lewis, egy orosz bevándorló 1911-ben arról számolt be a New York Times-nak, hogy az emberek a saját adagjukat gyakran mások porciójának ellopásával egészítik ki.

1. Párolt szilva és száraz kenyér
2. Sokkoló állapotok

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

8. Budapest világvárossá fejlődése
II. Népesség, település, életmód

• Fennállása alatt számos történelmi személy szobrát lecserélték a millenniumi emlékművön
• Időutazás a millenniumi ünnepségekre: 125 éve utazunk a Ligetbe a föld alatt
• Sokáig csak esernyővel lehetett átmenni a budai Alagúton
• Egykor a Városliget zenepavilonjai nyújtották a főváros legnépszerűbb szórakozását
• A gazdag és szegény gyermekek egyaránt birtokba vették a Városligetet a „boldog békeidőkben”
• Széchényi Ödön víziója által a világ második siklójával büszkélkedhet a főváros
• Az idők során szinte minden sportra biztosított lehetőséget a Városliget
• 800 mázsa lőport adott Ferenc József a budai Alagút építéséhez
• A kiállítások és vásárok hozták el az éjszakai fényt a Városligetbe