Pellengérre állította a náci propaganda a háború borzalmait leíró Erich Maria Remarque-ot

Erich Maria Remarque 1961-ben

Írópalántából katona

A római katolikus munkáscsaládba született Erich Maria Remarque 16 évesen ragadott először tollat, esszéket és verseket vetett papírra. Az írás és az irodalom gyönyörei azonban hamar tovatűntek, amikor a 18 éves fiatalembert besorozták katonának.

A kiképzése után, 1917 nyarán az ifjú az első világháború poklának egyik mélységes bugyrában, a nyugati hadszíntéren találta magát, ahol 1917. július 31-én súlyosan megsebesült a bal lábát, jobb kezét és a nyakát felszaggató repeszdaraboktól.

A sebesülés Remarque számára igazi szerencse volt a szerencsétlenségben, mivel az incidenst követően egészen a háború végéig kórházban ápolták, így harci cselekményekben már nem kellett részt vennie. A véres kataklizmából azért látott és tapasztalt annyit, hogy később hiteles és plasztikus leírást tudott róla adni. Remarque sorstársaihoz hasonlóan soha nem tudott szabadulni a vérengzéstől és annak borzalmaitól, azokhoz tartozott, akik megmenekültek a golyóktól, de megnyomorodtak a háborútól.

Remarque megpróbált visszatalálni a hétköznapi életbe. Egy ideig általános iskolai tanárként dolgozott, majd üzletkötőként, könyvtárosként és újságíróként kereste a kenyerét. Első művét Álomzug címmel 1920-ban adták ki, majd ezt követte a két nő között őrlődő világháborús veterán és ex-autóversenyző története, az Állomás a horizonton című regény, amelyet egy sportlapban, folytatásos formában adtak közre 1927-ben.

Igazi hírnévre az 1929-ben megjelenő Nyugaton a helyzet változatlan című háborúellenes regényével tett szert, amely mind a mai napig az író legismertebb művének tartanak számon.

Remarque tulajdonképpen már 1927-ben elkészült a regénnyel, de a kiadók eleinte nem láttak túl nagy fantáziát benne, úgy gondolták, hogy majd’ tíz évvel a háború lezárása után az emberek inkább felejteni akarnak, és nem igazán érinti meg majd őket egy történet az első nagy világégésről. Rosszul gondolkodtak: a regényt hatalmas érdeklődés övezte, és kapott hideget és meleget is.

A Remarque által pátosz és emelkedettség nélkül bemutatott Nagy Háború, amelyben a résztvevő katonák részére a patkányok, az éhség, és a testi szükségletek kielégítése ugyanolyan fontos volt, mint a fegyveres helytállás, sokakban megrökönyödést keltett. A regényt leghevesebben Remarque honfitársai támadták, mondván, hogy az besározza a német háborús hősöket, és azok hősies helytállását, illetve eltúlozza a háború borzalmait.

Remarque valóban nem klasszikus hősöket teremtett. A lánglelkű, acélsisakos héroszok helyett, akik önzetlenül adják életüket a hazáért, az iskolapadból a frontra küldött, még félig gyermek frontkatonák sokszor prózai küzdelmét helyezte a középpontba. A kritikusok hada mellett a regénynek rengeteg rajongója akadt, és nem csak Németországban.

1. Írópalántából katona
2. Dicséret és üldöztetés

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

ősz
Múlt-kor magazin 2015

• Amikor a „kis munka” 33 hónapot jelentett - ondi kényszermunkások a Szovjetunióban
• Megaláztatás Szibériában - magyar nők a Gulágon
• Magyar sorsok a Gulágon: megjelent a Múlt-kor őszi száma
• Ondi kényszermunkások a Szovjetunióban 
• A támogatott, a tűrt és a tiltakozó Lengyel József
• Rudolf, a trónörökös halála
• A csalogány és a csalogányvadászok
• Marie Curie és a „rádiumlányok”
• Kivégzésük előtt mondták