Német vasútépítők fotózták az örmény népirtást

Sosem felejtenek

Aurora Mardiganian visszaemlékezéseiban leírja, hogy megerőszakolták, és egy hárembe kényszerítették. Sok ezer örmény nő osztozott sorsában, többségüket végül megölték és eldobták. Malatiában látta, hogy 16 lányt keresztre feszítenek, és testüket keselyűk falják fel: `Mindegyiküket élve feszítették keresztre. Testüket csak a hajuk takarta.` Egy másik városban a különítményesek azzal szórakoztak, hogy kardjukat a földbe szúrták, és a fiatal lányokat rádobták a kiálló pengére. Másutt összekötözték az embereket, és beledobták őket az Eufráteszbe.

A 90. évfordulós megemlékezések

A fekete-tengeri régióban az örményeket csónakokba rakták, majd a tengeren vízbe vetették őket. A sivatagi területeken üregekbe terelték őket, majd tüzet gyújtottak, amiben megfulladtak. Mindenütt örmények holttestei hevertek: a tavakban, folyókban, vízgyűjtőkben és aknákban egyaránt. Az utazók beszámolói szerint az egész vidéken rettenetes bűz terjengett.

1917-re az örmény "probléma", ahogy a török vezetők nevezték, teljesen megoldódott. Az üres falvakba muszlim családokat telepítettek. A törökök a háború befejeztével sem bántak meg semmit. 1920-ban a török miniszterek a következőképp magasztalták a felelősőket: "Mindent országunk jövőjének biztosítása érdekében tettek, ami, mint tudjuk, magasztosabb és szentebb, mint a saját életünk." Az angol kormány megpróbálta megbüntetni a felelősöket, és 1919-ben felállított egy háborús bűnöket vizsgáló bíróságot.

Törökország ennek ellenére a mai napig hevesen tiltakozik a népirtás szó használata ellen az örményekkel kapcsolatban. Az EU-csatlakozás fényében az ügy egyre inkább megosztja a politikát: a hivatalos török álláspont szerint a helyi hábiorúk következtében kb. 600 ezer örmény halt meg, az államnak ebben semmi szerepe nem volt. Az örmények legyilkolása a mai napig tabutéma, és tilos népirtásnak nevezni. Nemzetközileg viszont 21 ország, legutóbb az Egyesült Államok ismerte el népirtásnak az eseményeket. Az örmények úgy vélik, hogy Törökország addig nem csatlakozhat az Európai Unióhoz, amíg el nem ismeri felelősségét a mészárlásokért.

A zsidó holokauszthoz hasonlóan itt is sok bátor tettről hallani mind az örmények mind a törökök részéről. A muszlim török Haji Halil örmény édesanyjának nyolc családtagját rejtette el házában saját életét kockáztatva. Néhány vidéken kurdok követték a deportáltakat, és annyi embert mentettek meg, amennyit csak tudtak. Sok anya török és kurd családoknak adta gyermekét, hogy megmentse a haláltól.

Aleppó főkormányzója megpróbálta megakadályozni, hogy az általa kormányzott területről elvigyék az örményeket, de nem járt sikerrel. Később így emlékezett vissza: "Álltam a folyónál, és nem tudtam tenni semmit. De a folyóban víz helyett vér folyt, és az ártatlan gyermekeket, tiszteletreméltó öregeket, tehetetlen asszonyokat és erős fiatalembereket mind a pusztulásba hurcolták. Egy kezemen meg tudom számolni, hányat sikerült megmentenem. A többieket pedig elsodorta a folyam, hogy soha ne térjenek vissza."

1. Fotókon a kegyetlenség
2. Levágott fejekkel fociztak
3. Sosem felejtenek