Lett volna-e bethleni konszolidáció Horthy nélkül?

2014. december 8. 19:17

Korábban

Nem tudott államférfi lenni

Szakály Sándor, a VERITAS Történetkutató Intézet főigazgatója előadása elején leszögezte: ahogy a korszak, úgy Horthy Miklós pályafutása is vitatott. Horthy 1918. november elejéig haditengerésztisztként szolgált, ami rányomta bélyegét későbbi tevékenységére, de ezt nem negatív értelemben kell érteni, hangsúlyozta. A kitűnő, sokat látott, több nyelven beszélő tengerésztiszt Ferenc József szárnysegéde lett, mely idő alatt Horthy hatalmas tapasztalatra tett szert. IV. Károly - több, rangban felette álló sorhajókapitányt és tengernagyot megelőzve - később őt nevezte ki a császári és királyi flotta parancsnokává.

Horthy életében tragikus pillanat következett be 1918 végén: a Monarchia elveszítette a háborút, majd IV. Károly utasítására átadta a délszláv nemzeti tanácsnak a flotta hajóit. Bár miután Károlyiék leszerelték, Horthy békésen élhetett volna visszavonulva kenderesi birtokán, nem ez történt: 1919-ben az ellenkormány hadügyminisztere lett, s megkezdte a Nemzeti Hadsereg szervezését, amelynek létszáma már augusztus végére 3500-ra nőtt - idézte fel.

Szakály Sándor hangsúlyozta: 1919-20 körül a győztes nagyhatalmak jóindulata nélkül nem lehetett államfővé válni. Mint fogalmazott: az addig politikai múlttal nem rendelkező Horthyt, azaz egy katonát választott meg a Nemzetgyűlés 1920. március 1-jén ideiglenes kormányzóvá, mely ideiglenesség 24 éven át tartott. Horthy a bel- és a külpolitikától is távol tartotta magát, ezt rábízta miniszterelnökeire, közülük is kiemelkedik Bethlen István - fejtette ki Szakály Sándor, osztva Romsics Ignác megállapítását, miszerint érdemesebb lenne Horthy-Bethlen korszakról beszélni.

Horthy - fejtette ki Szakály Sándor - nem bízott Hitlerben, s hazánk nem a nemzetiszocialista ideák iránti vonzódás miatt közeledett a Harmadik Birodalomhoz; Magyarország a németek oldalára sodródott, ami eleinte területi gyarapodásokkal járt. Ugyan később megtámadhattuk volna Csehszlovákiát, de a kormányzó nem ment bele ebbe, mondván, nem akar agresszor lenni - ezt a Führer sosem felejtette el neki, fogalmazott az előadó.

A második világháborús hadba lépésről szólva Szakály Sándor elmondta: az volt a tét, hogy egy gyors német-szovjet háborúban német győzelem esetén lemarad-e a területi osztozkodásnál Magyarország a románok és a szlovákok mögött, elbukva ezzel az esélyt Észak-Erdély visszaszerzésére. A Szovjetunió elleni hadba lépés bár jogszerű, erősen vitatható, és ezért is felelősséggel tartozik az államfő, mondta.

Szakály Sándor szerint abban sincs konszenzus, hogy mit kellett volna tennie Horthynak 1944. március 19-én, a német megszállás után. Mint ismeretes, Horthy a lemondásról elmélkedett, de végül azzal sikerült maradásra bírni, hogy helyette a szélsőségesek fognak jönni, s majd lesz egy olyan pont, amikor vissza lehet szerezni elveszített szuverenitásunkat.

Ezután jött el Magyarország történelmének egyik legtragikusabb időszaka, a 437 ezer magyarországi zsidó állampolgár deportálása. Horthy végül leállította a transzportokat, többek között ezért is fordulhatott elő, hogy a kormányzót nem nevezték háborús bűnösnek és nem végezték ki több, korabeli európai vezetőhöz hasonlóan. Szakály Sándor szerint Horthy naiv volt abban a tekintetben, hogy majd a nyugatiak felé lehet kilépni, ám 1944 szeptemberére teljesen megváltozott a nemzetközi helyzet. "Nem járt sikerrel, és politikusból nem magasodott államférfivá" - fogalmazott.

előző oldal következő oldal 2 / 5