Kegyetlen halált halt Izland egyetlen sorozatgyilkosa

2018. július 31. 12:44 Múlt-kor

Amikor az izlandi történetek szereplői gyilkolásra adják a fejüket, általában „jó” okból teszik ezt – természetesen a saját szemszögükből jó okból. A gyilkosságokat a legtöbb esetben a bosszú élteti, és azonnal végrehajtják, ám mindig okkal és sohasem magáért a gyilkolás öröméért ölnek. Egy ember azonban kivételt képez.

Korábban

Izland máig ismert egyetlen sorozatgyilkosa a kivétel, aki nem bosszúból vagy valamilyen sérelmet megtorlandó ölt, hanem pusztán szenvedélyből. Áldozatainak holttestét pedig a közeli lávamezőbe dobta, illetve saját farmján temette el. Míg az izlandi történetek szereplőinek jelentős része kitalált, Axlar-Björn sajnos nem az.

Az 1555-ben született férfi eredeti neve Björn Pétursson, az Axlar-Björn egy ragadványnév, azt jelenti, hogy az Öxl farmról való Björn. 41 évesen, 1596-ban végezték ki, miután legkevesebb 18 ember halálát okozta. Történetét az izlandi folklórgyűjtemények atyja, Jón Árnason jegyezte fel a 19. században.

Története valódi, ám mint bármelyik másik história a múltból, ezt is teleszövik különféle legendák és motívumok. Az egyik szerint Björn már születése előtt arra volt ítélve, hogy szörnyeteg legyen: mikor az édesanyja terhes volt vele, a mítosz szerint hirtelen elragadta a vágy az emberi vér iránt. Férje, Pétur igyekezett csillapítani felesége cseppet sem szokványos kívánságát, és a saját véréből adott neki. Bár ez csökkentette a vérszomjat, helyébe rémálmok léptek. Oly szörnyűek voltak, hogy szavakat sem talált rájuk, elkezdte mélyen hinni, hogy a gyermek, akit hord keble alatt, egy valódi szörnyeteg. (Björn egyébként gyermekként később valóban elég rakoncátlan és kezelhetetlen volt.)

Mint utóbb kiderült, igaza is lett; az izlandiak hite szerint a vérnek mágikus ereje van, mert átadja eredeti tulajdonosának tulajdonságait az őt megivónak. A sagák számos vért ivó hőse rendkívüli képességekre tett szert. Például Sigurðr, a Völsuna saga sárkányölője, miután megízlelte Fáfnir vérét (és később mellesleg szívét is), megkapta a bölcsességét. A Hrólfs saga hőse, Böðvarr testvérének erejét nyerte el, miután ivott véréből, míg a Gesta Danorum (A dánok cselekedetei) nevű kódex fiatal harcosa, Folki saját vérét vette magához, ami megfiatalította őt, és tovább tudta folytatni a harcot. Ezen történetek főszereplői azonban mind nem emberek, hanem hősök, akik ugyanakkor mind szorongással teltek meg egy-egy vérivást követően. Az emberi lények számára a vér magához vétele szorosan összefügg azzal, hogy többé már nem nevezhetőek embernek.

A történet szerint Axlar-Björnben 15 esztendős korában ébredt fel a szörnyeteg. Jón Arnarson írása szerint Björn ekkor egy gazdag szomszédos földesúrnál, Ormurnál segédkezett kosztért és kvártélyért cserébe. Egyik nap szentmise helyett inkább a szunyókálást választotta. Ekkor különös álmot látott: egy ember jött oda hozzá, és felajánlott neki egy szeletekre vágott húsdarabot. Az étel olyan ízletes volt, hogy Björn sokáig képtelen volt abbahagyni az evést, de a 19. darabnál végül rosszul lett, és megállt. Ezután a rejtélyes idegen (egyesek szerint Odin isten) azt mondta a fiúnak, hogy a hegyekben találni fog egy bizonyos tárgyat, amely majd híressé teszi őt. Másnap fel is mászott a meredek hegyoldalba, ahol egy baltára lelt.

Bár a legenda nem adja a szánkba, hogy a hús milyen hús is volt valójában, ám kikövetkeztethető: emberhús, a 18 szelet pedig a 18 ismert áldozatát szimbolizálta. A tizenkilencediknél el fog bukni.

Björn valóban még 15 éves korában végezhetett első áldozatával egy hasonló korú fiatallal a már említett farmról. Őt egy trágyahalomba temette el. Ormur később természetes halállal elhunyt, birtokait pedig fia, Guðmundur örökölte. Guðmundur jóban lett a földeiken segédkező Björnnel, és barátságának jeleként neki adományozta az Öxl nevű farmot, ahová a gyilkos a feleségével, Þórdísszal költözött be. Ahogy az évek teltek-múltak, a helyieknek kezdett feltűnni, hogy Björn lovainak száma egyre csak gyarapszik minden látható ok nélkül, és a férfi valahogy ismerős ruházatokat hord. Ám senki sem vádolta meg addig a napig, amíg 19. áldozatának, egy szerencsés fiatalnak meg nem sikerült menekülnie a halál elől. Egy másik verzió szerint egyszer egy anya három gyermekével kért menedéket Björnnél, aki elcsábította az asszonyt, gyermekeit sorra megölte, ám a nő végül kicsúszott a markából, és jelentette az esetet.

A gyilkost végül elkapták, kezdetben kilenc emberölést vallott be. Majd átkutatták a farmot, és további maradványokra bukkantak. Azzal védekezett, hogy az eltemetett emberi maradványokat a föld művelése során találta, és úgy tervezte, hogy később majd tisztességgel eltemeti őket egy temetőben. Senki sem hitte el a mesét.

Björnt végül kegyetlen halálra ítélték: kerékbe törték, egyesével szakították le végtagjait, addig amíg csak az elviselhetetlen fájdalomtól ki nem lehelte lelkét. Nemi szervét levágták és a kivégzést végignéző felesége ölébe dobták. Az izlandiak rettegtek attól, hogy draugrként, vagyis élőhalottként fog visszatérni, így testének darabjait három különböző helyre temették. Az egyik ma is ismert és látható: a Snæfellsnes-félszigeten a Hellnarba vezető út mentén.

Björn feleségét, Steinnunnt is halálra ítélték, ugyanis a vádak szerint többször is segítette társát a gyilkosságok során. A büntetését azonban elhalasztották, ugyanis akkor éppen gyermeket várt. Évekkel később Björn fia, Sveinn „Skotti” Björnsson is rossz útra tért, őt egy nő megerőszakolásának kísérlete miatt akasztották fel 1648-ban. Björn unokája, Gísli „Hrokur” Sveinnsson is a bitófán végezte. A bűnös vér továbböröklődött.