Építését követően sokan rá sem tudtak nézni Párizs ikonikus tornyára

Két év, két hónap és öt napig tartó építés után 1889. március 31-én egy formabontóan új szerkezetet adtak át, amely uralta Párizs horizontját. A jeles napon az építmény megálmodója, Gustave Eiffel tornya harmadik szintjén kibontotta a francia trikolórt, jelezve, hogy a kovácsoltvas elemekből összeállított torony nyitva áll a látogatók előtt. A 10 ezer gázlámpával megvilágított szerkezet abban az időben teljesen szokatlan látványosság volt, a világ azelőtt soha nem látott ilyet. Eiffel alkotása manapság a világ egyik leglátogatottabb monumentuma, amely évente átlagosan hétmillió érdeklődőt vonz.

A 107 előterjesztett javaslatból a döntéshozók Eiffel tornyát választották ki, hogy az méltón reprezentálja az 1889-es párizsi világkiállítást és a francia forradalom centenáriumi ünnepét is. A Mars-mezőn felállított, a világkiállítás bejárataként szolgáló, tiszteletet parancsoló építménnyel a francia technológia nagyszerűségét is hirdették.

Eiffel műve évtizedekig a legmagasabb volt a földön

A torony a gyáriparos és építőmérnök, Gustave Eiffel, Stephen Sauvestre építész és két mérnök, Maurice Koechlin és Emile Nouguier közös munkájának gyümölcseként születhetett meg. A fémszerkezetek építésére szakosodott Eiffel a New York-i Szabadság-szobor fémvázának megtervezésével és kivitelezésével már korábban hírnevet szerzett magának.

Az Eiffel-torony építéséhez 7300 tonna vasat használtak fel. Az óriási vasgerendák mozgatását seregnyi gőzhajtású daru, illetve hidraulikus emelők segítségével oldották meg. A több mint 300 munkás 1887 januárjában kezdte meg a munkát, és igen gyorsan, 796 nap alatt felhúzta Eiffel építményét. Teljesítményük a francia ipar fejlettségét tükrözte csakúgy mint a 300 méter magas torony, amely a Föld legmagasabb építményeként rögtön a rekordok könyvébe került és egészen 1930-ig a New York-i Chrysler Building megépítéséig az élen is maradt.

Az Eiffel-torony tövében négy, fából épített pavilont építettek, amelyek egyenként 500 fő befogadására alkalmas éttermeknek adtak otthont. Itt látták vendégül a világkiállításra kilátogató érdeklődőket. Az éttermek nagy forgalmat bonyolítottak le, csakúgy mint maga a torony, amely az 1889-es világkiállítás szűk hat hónapja alatt 1 953 122 látogatót fogadott.

Sok volt az elégedetlenkedő

A modern vascsodának nem mindenki örült. Rengeteg párizsi lakos úgy gondolta, hogy Eiffel műve egyáltalán nem harmonizál a főváros nagyságot sugárzó, régebbi építészeti műremekeivel. Guy de Maupassant gyakran járt az Eiffel-torony tövében létesített éttermek valamelyikébe, pusztán azért, mert azokból nem láthatta az égbe törő tornyot, és nem kellett rápillantania a „szemet bántó” vasszörnyre. Maupassant számos párizsi művésszel egyetemben levélben tiltakozott a városi tanácsnál az építése ellen. Néhány kritikus pedig azt kifogásolta, hogy a torony magasabb szintjei egyáltalán nem biztonságosak és az oda feljutók gyakorlatilag életveszélyben vannak.

A torony azonban több volt mint egyszerű turistaszenzáció. Sokoldalúságát és hasznosságát mi sem bizonyíthatta jobban, mint az, hogy tudományos kísérleteknek színterévé vált.  Eiffel ugyanis az építmény második szintjén, 116 méteres magasságban egy laboratóriumot is elhelyezett és bátorította a tudományos élet nagyjait, hogy használják azt. A torony közelében szélcsatornákat, míg magában a toronyban a Föld forgását szemléltető Foucault-ingát állítottak fel, a tetején pedig egy meteorológiai állomás kapott helyet. Az Eiffel-torony ezen kívül csillagászati obszervatóriumként, világítótoronyként is funkcionált. Eiffel, hogy szimbolikus értelemben is a tudomány szolgálatába állítsa művét, a torony kovácsoltvas íveibe 72 tudós, matematikus és mérnök nevét vésette be.

Az égbe nyúló vasépítményt eredetileg húsz év elteltével lebontották volna, de 1909-ben az illetékesek úgy határoztak, megtartják azt. Az elkövetkezendő húsz évben a torony a francia hadsereg rádiós központjaként szolgált. Szerepe különösen az első világháború idején, az ott felállított lehallgató állomás révén értékelődött fel, amelynek segítségével a franciák sikerrel vadásztak az éterben keringő ellenséges üzenetekre. A lehallgató állomásnak köszönhetően keveredett kettős kémkedés gyanújába a kor ünnepelt táncosnője és szexideálja, Mata Hari is.

A pazar építmény fennmaradásának azonban ára volt és van a mai napig is. Az Eiffel-torony vasszerkezetét és azt összefogó 2,5 millió szegecset minden hetedik évben kézzel újra kell festeni. 

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tavasz
Múlt-kor magazin 2010

• Az igazi Trebitsch
• Magyarországi gyász Sztálinért: "Meghalt mélységes megrendelésre"
• Romkert: egy Vas megyei kastély kálváriája
• Két magyar motoros kalandjai a Föld körül
• A kannibál gróf kalandjai
• Március 15. vagy április 11.? Egy nemzeti ünnep viszontagságai
• Hidegre tett konfliktus: harc az Antarktiszért
• Hogyan vált a házastársi erőszak bűncselekménnyé?
• A heraldikai káposzta története Ambrus Lajos tolmácsolásában