Nem Eiffel tervezte a róla elnevezett tornyot

1832. december 15-én született Dijonban, jómódú családban. 1855-ben szerzett diplomát a párizsi mérnökképzőben. Vasszerkezetekre, főleg hidakra szakosodott, első sikerei után 1868-ban önálló céget alapított Levallois-Perret-ben.

Egyike volt azoknak, aki a nehéz és kevéssé rugalmas öntöttvas elemek helyett jóval teherbíróbb, hengerelt acélból készült, szegecselt rácsos szerkezeteket alkalmazott.

Munkatársaival tervezte az 1867. évi párizsi világkiállítás gépeket bemutató, hatalmas, boltíves csarnokát és a dél-franciaországi Truyére folyót 162 méteres acélívvel átívelő, 400 méter hosszú Garabit-viaduktot, amely sokáig a világ legmagasabb hídja volt.

Világszerte kapott megbízásokat, ő tervezte a New York-i Szabadságszobor tartószerkezetét, a Panama-csatorna számos hídját és zsilipjét.

Magyarországon a budapesti Nyugati-pályaudvar, a Margit-híd és a szegedi Tisza-híd vasszerkezeti terveit készítette el irodája.

Leghíresebb építménye az 1889. évi párizsi világkiállításra két év alatt felépített Eiffel-torony, amelyet a közhiedelemmel ellentétben nem ő, hanem a svájci Maurice Koechlin tervezett. Párizs városa hétszáz ajánlat közül választotta ki a tervet.

A római Szent Péter-bazilikánál vagy a gízai piramisoknál kétszer nagyobb, 300 méteres (angol mértékegységben számolva ezer láb magas) torony akkor a világ legmagasabb építményének számított, csak 1930-ban múlta felül a New York-i Chrysler Building.

A munka 2 évig, 2 hónapig és 2 napig tartott, 7,5 millió frankba került, és ez volt az első olyan építkezés, amelynek minden szakaszát fényképezték.

A háromezer munkás két és félmillió szegeccsel illesztette össze a 18038, egyenként tízméteres, előre gyártott elemet, a szerkezet összsúlya 7300 tonnára rúgott.

A torony négy pilonon (támasztószerkezeten) nyugszik, amelyek mindegyike saját alaptestében van lehorgonyozva, a lábak közti 76 méter fesztávú boltíveknek csak esztétikai szerepük van. A toronyritkaság a maga idejében komoly ellenérzéseket keltett, Párizs látképét elcsúfító monstrumnak tartották.

A táviratozás fejlődésével azonban fontos funkciója lett, először rádiórelé volt, aztán rádió-, később tévéadásokat sugároztak róla.

Idővel esztétikai értékeit is elismerték. Ma már az "öreg hölgy" Párizs szimbóluma, egyik fő látványossága. Egy 2012-es felmérés szerint Európa leglátogatottabb műemléke, évente mintegy nyolcmillió turista keresi fel, a számítások szerint 435 milliárd eurót ér.

Eiffel foglalkozott az épületek aerodinamikai (az áramló levegővel, a levegőben mozgó testekre ható erőkkel foglalkozó tudományág) vizsgálatával is, a Párizs melletti Auteiul-ben ő létesítette az első ilyen jellegű kísérleteket végző laboratóriumot, valamint nevéhez fűződik az első szélcsatorna (az aerodinamikai vizsgálatokhoz szükséges levegőáramlást keltő berendezés) megépítése is.

Az életében világhírűvé lett francia mérnök arcképe és a nevét viselő torony 1996-tól az euró bevezetéséig a 200 frankos bankjegyet díszítette.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

ősz
Múlt-kor magazin 2018

• Több mint hétezer éves sajtkészítők nyomaira bukkantak Dalmáciában
• Széchenyi István apaszerepben
• Velünk evő középkor
• A történelem hét legrosszabb foglalkozása 
• II. András és IV. Béla
• A két Tisza
• Nellie Bly, az első száguldó riporter
• A zsibói Wesselényi-kastély
• Impresszumok forradalma