Mi vezetett az örmény népirtáshoz?
2020. április 24. 11:05 Csernus Szilveszter
Az 1915-ben kezdődött örmény népirtás 2015-ben a politika és a közvélemény érdeklődésének homlokterébe került. A genocídium elismerése igencsak megosztja a világot, jelenleg ugyanis csupán 32 állam tartja népirtásnak az örmények lemészárlását, az örmény-török kapcsolatokat pedig a mai napig mérgezi. A világ örménysége immár száz éve küzd a tömegmészárlások teljes feltárásáért, elismeréséért és - legalább szimbolikus - kárpótlásáért, amitől a török fél elzárkózik. A harcot ma már szerencsére nem a csatatereken, hanem a tudomány asztalain vívják, és nem csak az áldozatok pontos számát illetően, de még a „ki ütött először” kérdésben sincs a törökök által is elfogadott közös álláspont. Mindenesetre sokakban felmerülhet a kérdés: a szultánok által a keresztény örményeknek több mint négy évszázadon át biztosított kiváltságos helyzet megadásától hogyan jutott el a török politika az örmények szisztematikus deportálásáig és a kiirtásukra tett kísérletig. Az alábbiakban erre keressük a választ.
Korábban
Birodalmak árnyékában
Az örmények már az ókorban is a kelet-anatóliai térségben éltek, és a Földközi-tengerig érő Kilikiától a Tigrisen és az Eufráteszen át a Kaszpi-tengerig is el-elvándorolgattak az idők során.
Míg államukat északról a Kaukázus láncai védték, a többi égtáj felől a szomszédos birodalmak terjeszkedésével kellett szembenézniük hosszú történelmük során.
Az Óperzsa Birodalom, majd a makedón utódállamok szatrapiájaként (tartomány) már kezdettől fogva élveztek bizonyos önállóságot, különállást, így akkor is, amikor i.sz. 301-ben a római protektorátus alatt álló III. Tiridátesz királyuk államvallássá tette a kereszténységet. Ezért is szokás az örményeket az első keresztény népként számon tartani.
A római-párthus, majd az újperzsa konfliktusok megmutatták, hogy a civilizációk ütközőzónájában a függetlenség csak rövid időszakokra biztosítható. Az arab kalifa és a bizánci császárok fennhatósága után a szeldzsuk-török áradat nyitott új korszakot a térségben.
Mikor 1453-ban az oszmán szultán bevette Konstantinápolyt, a kereskedelemmel és kézművességgel foglalkozó örmények már egy egész városrészt laktak.
Az örmény „anyaország” a következő évszázad során került az oszmán-törökök kezére, ám az isztambuli szultán-kalifák - arab elődeik politikáját folytatva - bölcsen elzárkóztak az erőteljes vallási asszimilációs törekvésektől. Amennyiben az iszlám által „könyves vallásúaknak" titulált zsidók és keresztények elismerték a szultán főségét, közösségi életüket zavartalanul élhették.
Az Oszmán Birodalom történetét végigkísérte ez a fajta tolerancia, sőt az örmények - miután II. Mehmed gazdasági és vallási kiváltságaikat hűségükért cserébe megerősítette - a birodalom leglojálisabb keresztény alattvalóinak számítottak.
Az örmény törzsterület azonban veszélyes volt, mert az oszmán időkben a perzsa-török háborúk ütközőzónájában feküdt, így a zsidósághoz hasonlóan az örmény is lassan a diaszpórák népévé vált.
Az Oszmán Birodalomban emellett virágzott az örmény gazdaság: kereskedőcsaládjaik és bankjaik behálózták az egész államot, és a szultán egyik legfőbb hitelezőivé váltak.
A XIX. században, a nemzeti ébredés korszakának beköszöntével fogalmazódott meg a nemzetállamok gondolata, és ekkor tűnt fel egy újabb birodalom a határvidéken: Oroszország. 1828-tól ugyanis már a cár fennhatósága alá is kerültek örménylakta vidékek, a szultán „legfőbb ellensége” pedig előszeretettel tetszelgett a Porta elnyomott keresztény és/vagy szláv népei, köztük az örmények megmentőjének szerepében.
A krími és az 1877-78-as orosz-török háborúban néhány helyen már felszabadítóként üdvözölték a bevonuló oroszokat. A konfliktust lezáró berlini kongresszus nagyfokú örmény autonómiáról rendelkezett, ám az nem tükrözte az egész közösség, illetve a vezetők terveit, hiszen az örmények meg voltak elégedve az Oszmán Birodalomban elfoglalt helyzetükkel.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
17. A polgári átalakulás programja és megvalósulása a 19. századi Magyarországon
IV. Politikai berendezkedések a modern korban
- Az öntörvényű Garibaldit két magyar bajtársa is segítette a szicíliai partraszállásában
- Újjáélesztette a hazai szabadkőművességet a „dualizmus kultúrpápája”
- Egyedülálló módon megbecsülte gyárának alkalmazottait Ganz Ábrahám
- Elismert régész és szabadkőműves is volt a "dualizmus kultúrpápája"
- A fogságból is megszökött a magyar statisztika atyja, Keleti Károly
- Veszteséges pénznyelőből jövedelmező ágazattá tette a magyar vasutat Baross Gábor
- Sokallta Bosznia megszállásának költségeit, ezért lemondott a miniszterségről Széll Kálmán
- 10 tény a dualizmus kori Magyarországról
- Egy „második kiegyezés” juttatta hatalomba a Generálist és mamelukjait
- Súlyos társadalmi problémákra hívta fel a figyelmet regényeiben Aldous Huxley tegnap
- Sokszor napokig viselte ugyanazt a ruhát Hetty Green, a milliárdos üzletasszony tegnap
- Többször vezette ki Franciaországot a válságból Charles de Gaulle tegnap
- Tutanhamon sírjának felfedezésével mindenkit lenyűgözött Howard Carter tegnap
- Olümpiasz sem tudta megakadályozni fia, Nagy Sándor dinasztiájának bukását tegnap
- Inspiráló nőknek is otthont adott a tiszadobi Andrássy-kastély tegnap
- Egyetlen hete maradt, hogy a forradalom hősévé váljon Gérecz Attila 2024.11.21.
- Alattvalói joviális öregúrként és zsarnokként egyaránt tekintettek Ferenc Józsefre 2024.11.21.
