Mi vezetett az örmény népirtáshoz?

A vészkorszak kezdete

Az első világháborút megelőzően mintegy 2-3 millió örmény élt az Oszmán Birodalom területén, míg a cári Oroszországban ennek nagyjából a fele. A törökök számára (a gallipoli partraszállásig) főhadszíntérként kezelt Kaukázusban, tehát örménylakta területen indult meg az Oszmán Birodalom háborúja az ősellenség Oroszország ellen 1914 októberében.

Az orosz politika már ekkor az örmények fellázításával próbálta ellenségét gyengíteni, emellett rengeteg örmény szolgált a cár seregében, őket legfőképpen helyismeretük miatt alkalmazták a térségben. A törökök részben ezzel magyarázták az örményellenes intézkedéseket - az utókor hajlamos megfeledkezni arról, hogy a török vezetés ugyanezt a taktikát követte a Kaukázus orosz vidékein élő muszlimok és grúzok esetében is.

Az 1915-ös évvel az örmény történelem legsötétebb korszaka köszöntött be. Februárban hozzáláttak az örmény közösség lefegyverzéséhez: először a hadseregben szolgáló mintegy 200-250 ezer örmény katonát vezényelték át fegyvertelen munkaszolgálatra, ami az anatóliai hegyek zord téli időjárása és a kegyetlen bánásmód együttes hatásának köszönhetően végzetesnek bizonyult.

A hatóságok ugyanakkor a fegyverek beszolgáltatására szólították fel az örményeket (a nem-muszlimok fegyverviselési tilalma már a múltté volt, az ifjútörök forradalom óta a „forradalom védelmében” törvényesen tarthattak fegyvert).

A lefegyverzés csak az első lépcsőnek bizonyult, hamarosan megkezdődtek a letartóztatások: elsőként a legutóbbi örmény lázadás egyik fészkéül szolgáló kilikiai Zejtun (török: Süleymanlı) örmény előkelőit kísérték be március 25-én, amit április 8-án a többi örmény lakos deportálása követett.

Még a tömeges leszámolás előtt, április 20-án tört ki Van városában az egyetlen olyan örmény felkelés, amely - az örmény népirtás történetének neves kutatója, Vahakn N. Dadrian szociológus szerint - nem közvetlen önvédelemből született. (The Armenian question and the wartime fate of the Armenians as documented by the officials of the Ottoman Empire’s world war I. allies: Germany and Austria-Hungary. In: J. Middle East Stud., 2002.).

Enver pasa sógora, Jevdet Bej négyezer újoncot kért Van városától, ám ennek csak a tizedét ajánlották fel, a maradékot az ezt törvényesen helyettesítő fejadó formájában rótták le.

Ezt tüntetés, majd egy incidens követte, az ennek kivizsgálására küldött örményeket pedig a hatóságok hidegvérrel meggyilkolták: ekkor lázadt fel Van városa és kezdődött meg a török ostrom.

A környékbeli örmény falvakban a harcok során már az első napokban megkezdődött a népirtás, amelynek a tavasz folyamán mintegy ötvenezren estek áldozatául.

1. Birodalmak árnyékában
2. A pántörök ideológia és az örmények
3. A vészkorszak kezdete
4. Szisztematikus leszámolás

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Németország

• A hatalmas veszteségek sem állították meg a szovjet hadsereget Sztálingrádnál 
• Egyetlen hajót sem süllyesztett el a rettegett német monstrum, a Tirpitz
• Pattanó bombákkal semmisítették meg a britek a Ruhr-vidék gátjait
• Megrendítő beszédet mondott a berlini fal árnyékában J. F. Kennedy
• Véletlenül jutott kulcsfontosságú szerephez a berlini fal ledöntésében Günter Schabowski
• Családját is feláldozta a propaganda mestere, Joseph Goebbels 
• Még az akasztófa árnyékában is tagadta bűnösségét Hermann Göring
• Búcsúcédulák bevételeiből finanszírozták, de így sem haladt a kölni dóm építése 
• Bár tudomására jutott, nem tett jelentést a Hitler ellen készülő merényletről Erwin Rommel