Deák Ferenc biztatására lépett a politika színpadára Széll Kálmán, a császár titkos tanácsosa
2022. június 8. 14:50 MTI
179 éve, 1843. június 8-án született Széll Kálmán, a dualizmus kori Magyarország pénzügyminisztere és miniszterelnöke, a kiegyezés után a magyar államháztartás stabilizálója, akinek nevét viseli ma Buda egyik legforgalmasabb tere.
Korábban
1843. június 8-án született a Vas vármegyei Gasztonyban, nemesi családban. Apja magas közhivatalokat töltött be, országgyűlési képviselő is volt. Széll 1863-ban fejezte be a pesti egyetem jogi karát, a jogi doktori címet 1866-ban szerezte meg. A következő évben feleségül vette a költő Vörösmarty Mihály Ilona nevű lányát.
Pályáját az 1867-es kiegyezés után Vas vármegyei szolgabíróként kezdte felesége gyámapja, Deák Ferenc ösztönzésére. 1868-ban kormánypárti programmal Szentgotthárd országgyűlési képviselője lett, ekkor hét éven át volt a törvényhozás tagja. 1881-től a pozsonyi, 1901-től ismét a szentgotthárdi választókerületet képviselte.
Deák tanácsára kezdett pénzügyi tanulmányokba, és az évek során az ország egyik legelismertebb pénzügyi szaktekintélyévé képezte magát. A pénzügyminiszteri tisztséget 1875-től töltötte be Wenckheim Béla, majd Tisza Kálmán kormányában.
Nagy szerepe volt volt a bankjegykibocsátást végző Osztrák–Magyar Bank létrehozásában, rendet teremtett az államháztartásban, növelte az állami bevételeket, előkészítette a vasút államosítását és megszervezte az adófelügyelői intézményt.
A költségvetést stabilizáló jövedelemadó-emelésekért keményen meg kellett küzdenie Tiszával, aki inkább csak látszatintézkedéseket támogatott volna, mint amilyen a fegyveradó, a fényűzési adó, a biliárdadó és a vadászati adó.
Széll 1878-ban lemondott a miniszterségről, mert sokallta Bosznia-Hercegovina okkupációjának költségeit. A nagypolitikától visszavonulva mintagazdasággá fejlesztette rátóti birtokát, és két jelentős pénzintézetet is irányított: 1881-től 1899-ig a Leszámítoló Bank igazgatója, 1886-tól 1899-ig, majd 1907-től haláláig az általa alapított Magyar Jelzálog Hitelbank igazgatósági elnöke volt.
A századfordulón, az egyre jobban elmélyülő belpolitikai válság idején ismét bekapcsolódott a politikai életbe. A lemondott Bánffy Dezső utódaként 1899. február 26-án vállalta el a kormány vezetését, a „törvény, jog és igazság” hármas egységére hivatkozó programja politikai szállóigévé vált.
Kompromisszumokat kereső politikájának eredményeként az ellenzék hozzájárult a Házelnök megválasztásához, valamint a költségvetés és az újonctörvény megszavazásához.
A Nemzeti Párt bevonásával szélesítette kormányának parlamenti bázisát, és a Szabadelvű Párt 1901-ben látványos győzelmet aratott a választásokon. Nagy sikere volt az 1902-ben Ausztriával megkötött új gazdasági kiegyezés, amely biztosította a Monarchia két állama között a megfelelő gazdasági paritást.
A Borsszem Jankó 1875-ös karikatúrája Széll Kálmánról
Kormányának bukásához az úgynevezett véderővita vezetett: az újonclétszám megajánlása kérdésében beterjesztett rendezési kísérlete elbukott, ezért 1903. június 27-én lemondott. Pártjának belső ellentétei miatt 1904-ben lemondott parlamenti mandátumáról, és a pártból is kilépett.
Az 1905-ös választásokon újra bekerült a parlamentbe, s a voksolást követő belpolitikai válság idején Ferenc József többször is kikérte a véleményét. 1906-ban belépett a Szabadelvű Párt „disszidensei” által létrehozott Országos Alkotmánypártba, amelynek 1910-ig elnöke volt. 1911 után már csak a gazdasági életben vállalt szerepet. 1915. augusztus 16-án, hetvenkét éves korában halt meg Rátóton.
Széll Kálmán reálpolitikus volt, a történelmi alapok és a fejlődés egységében gondolkodott, a józan pénzember mérlegelésével szemlélte a viszonyokat.
Úgy vélte: „Tisztán pénzügyi rendszabályokkal állami pénzügyeink megjavítását nem lehet eszközölni. Közéletünk minden ágazatára kiható gyökeres intézkedésekre, közgazdasági, az ország anyagi erejének fejlesztésére irányuló rendszerszabályokra is feltétlen szükség van. Az anyagi jólét és fejlődés érdekei finom szálakkal vonják be az egész állami organizmust.”
Ferenc József 1883-ban valóságos belső titkos tanácsosi címet adományozott neki, 1893-ban Lipót-renddel, 1902-ben a Szent István-rend nagykeresztjével tüntették ki. 1902-ben lett a Magyar Tudományos Akadémia igazgatóságának tagja, elnöke volt a Millenniumi Országos Bizottságnak és az interparlamentáris konferenciának, igazgatója a Nemzeti Kaszinónak.
Mellszobrát, Tóth Emőke alkotását 2002-ben avatták fel Szentgotthárdon, a róla elnevezett téren. 2011-ben ismét róla nevezték el a korábbi Moszkva teret, amely 1919 és 1951 között már viselte Széll Kálmán nevét.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Többször vezette ki Franciaországot a válságból Charles de Gaulle 16:05
- Tutanhamon sírjának felfedezésével mindenkit lenyűgözött Howard Carter 15:05
- Olümpiasz sem tudta megakadályozni fia, Nagy Sándor dinasztiájának bukását 09:06
- Inspiráló nőknek is otthont adott a tiszadobi Andrássy-kastély 09:05
- Egyetlen hete maradt, hogy a forradalom hősévé váljon Gérecz Attila tegnap
- Alattvalói joviális öregúrként és zsarnokként egyaránt tekintettek Ferenc Józsefre tegnap
- Elkezdődött a nevezés a Kecskeméti Animációs Fesztiválra tegnap
- Nyugdíjba vonulás után is rendkívül népszerű maradt Both Béla tegnap
