Miért csupán egy kos koponyáját rejtette a 2100 éves szibériai agyagfej?

A fejet megröntgenezték és kiderült, hogy az agyagfej belsejében csontok vannak. A rejtély tovább bonyolódott, mivel a csontok elhelyezkedése és formája arra utalt, hogy a fej készítői nem emberi koponyacsontokat helyeztek annak belsejébe.

„A koponyacsontok egy kis üreget vettek körül, de az jóval kisebb volt az emberi koponyacsontok által körbezárt térnél” – jegyezte fel 1971-ben Martinov professzor. Martinov akkoriban nem sokat tehetett, mivel az akkori technológiai lehetőségek nem tetté lehetővé az értékes lelet megbontás nélküli, pontosabb vizsgálatát. A mechanikai behatolást az agyagfej belsejébe pedig elvetette, mert attól tartott, hogy az helyrehozhatatlan károkat szenved.

Közel négy évtizedig senki nem háborgatta a Tagar-kultúrából (Kr. e. 8-2. század) származó agyagfejet. A bronzkori dél-szibériai régészeti kultúra egyébként különleges és kidolgozott temetési rítusairól híres, mint például nagy, akár 200 ember maradványait is tartalmazó gödörkriptáiról. A maradványok arról tanúskodnak, hogy a gödörbe helyezett testeket, vagy legalábbis a maradványokat körülvevő kriptát, a temetési szertartás során felgyújtották. Az elhunytak koponyáját sokszor agyaggal burkolták, amelyre feltehetően az elhunyt arcvonásait megörökítő arcot formáztak, amit gyakorta még gipsszel is lefedtek.

A tudósok hasonlóan gondolkodtak az 1968-ban felfedezett agyagfejről is, emberi csontokat vártak, de a novoszibirszki Régészeti és Etnográfiai Intézet régész professzornője, Natalja Polosmak és a Nukleáris Fizikai Intézeténél dolgozó Konsztantyin Kuper által elvégzett vizsgálatok meglepő eredményt hoztak. Emberi koponyacsontok helyett a fluoroszkópiás vizsgálatok egy kos koponyacsontjait mutatták ki.

A halott lélek megtestesül

Polosmak a Science First Hand nevezetű tudományos magazin egyik 2010-es számában két elmélettel is előállt a rejtély megválaszolására. A professzornő úgy véli, a férfi, akiről az agyagfejet mintázták nem tért haza a tajgáról, holttestére nem akadtak rá a hozzátartozói, akiknek így helyettesíteniük kellett az elhunytat egy állattal, egy kossal, amelyben a halott lelke megtestesült. A kiválasztott állat révén a halottat a túlvilágra tudták küldeni.

„Ez volt az egyetlen mód arra, hogy az olyan személyek további létét is biztosítsák a túlvilágon, akik nem tértek haza. A régészek számos hasonló temetkezéssel találkoztak. A kenotáfiumok tulajdonképpen üres sírok, egyfajta szimbolikus síremlékek. Az agyagfej esetében viszont állatot használtak.”

Polosmak egy másik magyarázatot is adott: az „áltemetéssel” esélyt akartak adni a személynek egy új kezdetre, egy új életre egy új státusban. Bármelyik elmélet is a helyes, egy dolog biztos, az antik világban a kosokat (juhokat) nagy vallásos tisztelet övezte, például az ókori Egyiptomban Hnumot, a termékenység istenét kosként, majd kos fejű férfiként ábrázolták.

A család mellett

Elga Vadetszkaja a szibériai Jenyiszej folyó mentén talált ősi maszkokról szóló könyvében egy harmadik elmélettel szolgál az agyagfej megalkotását illetően. Vadetszkaja a Tagar-kultúra ősi temetkezési szokásait tanulmányozta. Nézete szerint ezeket a szertartásokat két részre lehet bontani. Az első szakaszban egy kőhalom alá temették a testet, amelyet több évig ott tároltak. Ezen időszak alatt egy részleges mumifikáció történt, a lágy részek elrothadtak, a csontozat és az ínak viszont megmaradtak. A csontvázat ezután elszállították, a koponyát meglékelték és eltávolították belőle az agy maradványait. A csontvázat egyfajta babaként használták, amelyet fűvel, bőrrel és nyírfakéreggel borítottak.

Ezután következett az arc rekonstrukciója. Az orr- és a szemüregeket, illetve a szájat anyaggal tömték ki, majd a teljes koponyát is befedték anyaggal. Ezután megformázták az elhunyt arcát. A kialakított agyagarcot gyakran gipsszel fedték be és festéssel díszítették.

Vadetszkaja szerint ezeket az elkészült maszkos múmiákat visszavitték a családhoz, ahol aztán gyakran évekig tartózkodtak. Ha a gipsz elöregedett azt helyben javították, illetve átfestették. Előfordult azonban, hogy a hosszú idő alatt a múmia tönkrement, így csak a fejeket tudták eltemetni, vagy azt sem. Ilyen esetben az egész múmiát újra el kellett készíteni. Vadetszaja szerint valószínűleg ezt történhetett a Martinov professzor által 1968-ban kiásott agyagfej esetében is, és az eltűnt koponyát a készítők egy kos koponyájával és a köréje készített agyagfejjel pótolták.

A múmiáknak egyébként egy nagy gödröt ástak, amely fölé egy gerendaházat emeltek, amelyet nyírfakéreggel és szövettel fedtek be. A múmiákat a temetés második fázisában a családtól ezekbe a kriptákba vitték. Amikor a kripta megtelt, az épületet felgyújtották, majd a maradványokra tőzeget és földet hordtak, kialakítva a sírhalmot.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Múlt-kor történelmi magazin

• Forró magyar őszök – megjelent a Múlt-kor őszi száma
• Trianon előtt - határon túl: megjelent a Múlt-kor tavaszi száma
• A szabadság kapujában – megjelent a Múlt-kor őszi száma
• Holokauszt 1944-ben: megjelent a Múlt-kor tavaszi száma
• Páratlan párok: megjelent a Múlt-kor téli száma
• Horthy Miklós ingadozó trónkérdései
• Rákosi 1956 utáni ismeretlen levelei
• A Hunyadi-dinasztia tündöklése és bukása
• Kulisszatitkok az Egri csillagok forgatásáról