Császárok és ókori fantáziák
2011. július 27. 12:59
Ókori intrikák, zabolátlan császárok és a Római Birodalom fénykora elevenednek meg Steven Saylor legújabb, június elején megjelent regényében, amelynek kapcsán a Magyarországon járt szerzőt kérdeztük kutatásairól, kedvenc uralkodóiról, és hogy közülük melyikükkel vacsorázna együtt a legszívesebben.
Korábban
Négy évvel ezelőtt találkoztunk utoljára, amikor Magyarországon járt.
Igen, emlékszem én is, (nevet), itt Aquincumban beszélgettünk, és akkor nagyon-nagyon meleg volt, nem úgy, mint most.
Igen, most örülhetünk, ha nem ázunk meg alaposan. De mi történt ezalatt a négy év alatt?
Kijött a Caesar diadala című regényem, és igen, már emlékszem, akkor a Róma magyarországi kiadása miatt látogattam el a könyvhétre. Most ennek a folytatása, a Birodalom jelent meg magyarul is, így az elmúlt négy évet főként ezen könyv megírásának szenteltem, hiszen nagyon sok kutatásra volt szükség.
A Birodalom ugye már ránézésre is más, mint a Róma. Az előbbi alig 162, míg az utóbbi közel ezret fog át. A folytatás oka egyszerű volt: tovább akartam vinni a Pinariusok történetét, akik egyébként a valóságban is léteztek. Szerencsémre utolsó említésük Marcus Antonius és Kleopátra kapcsán történt, illetve a nevük később is feltűnt pár helyen, úgyhogy igazából azt kezdtem velük, amit csak akartam, teljesen szabad kezet kaptam (nevet).
Lett egy arisztokrata családom, akiknek segítségével közvetlen közelről mutathattam be a leghíresebb római császárokat, Augustustól egészen a birodalom fénykorát elhozó Hadrianusig. De ugyanígy sorjáznak a leghíresebb nevek Nerótól Caligulán át Vespasianusig, a kor leghíresebb eseményeit bemutatva. Így például a Vezúv kitörését is, amely kapcsán a legtöbben elfelejtik megemlíteni, hogy hamuesőt okozott Rómában. Így bár a városban élők nem tudták, hogy mi történt több száz kilométerre délre, de a hamuesőt mindannyian átélték - és mindez sokban emlékeztet a tavalyi izlandi vulkánkitörés globális következményeire. Úgyhogy borzasztó sok minden történt ennyi idő alatt – ezért is 162 év az az időtartam, amit átfog a könyv.
Ha ilyen sok sztori került a könyvbe, akkor gondolom jelen esetben is eredeti forrásszövegek alapján dolgozott.
Igen, valóban, nagyon sok remek szöveggel volt dolgom. A kedvencem közülük talán Suetonius Caesarok élete című műve volt, akármennyire is állítják többen, hogy ez csak egy korabeli pletykagyűjtemény. Van is egy elméletem Suetoniusról, meg arról, hogy miért meséli el az összes uralkodó szexuális kicsapongásait és szokásait. A szerző ugye Hadrianus udvarában élt, és később kiesett annak kegyeiből – talán azért, mert túl közel állhatott annak feleségéhez, de komoly büntetést nem kapott, csak száműzték, illetve megtarthatta műveit, sőt tovább is dolgozhatott rajtuk.
Szóval szerintem a műben az tükröződik vissza, hogy egy olyan udvarnak írt, ahol nagyon hangsúlyos volt a szexualitás, és a szerző a közzétett részletekkel főleg ezt a közízlést akarta kiszolgálni. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem pontos, de figyelembe kell vennünk, hogy minden író egy meghatározott közönségnek alkot – és így tett Suetonius is.
Hadrianus egyébként is népszerű: nemrég több kiállítás is megemlékezett róla, az egyik épp a British Museumban nyílt meg.
Nos nem véletlen, hiszen ez volt a római kultúra és gazdaság fénykora. Ez volt a terjeszkedés vége is: a birodalom talán ekkor a legnagyobb, és folyamatos háborúkra volt szükség, hogy fennmaradjon, a germánok ellen, vagy épp Angliában, ahol falat építettek az északiak távoltartására. Semmi meghódítani való nem maradt: kivéve persze a parthusok földjét, amit sosem sikerült elfoglalniuk. Ekkor megváltozott a gondolkodás is a birodalom mibenlétéről: a folyamatos terjeszkedés helyett egyre inkább a megtartásra került a hangsúly.
Ha már ennyit beszéltünk Hadrianusról: ő a kedvenc? Melyik uralkodó életre keltése volt a legnagyobb kihívás a könyv írása közben?
(nevet) Nem tudom, hogy mondhatom-e azt, hogy bármelyikük is a kedvencem lett, de ha megneveznék valakit, akkor az Domitianus: nagyon élénk kép maradt ugyanis fenn a paranoid diktátorról, aki mindenkit megfélemlített, és elképesztő dolgokat művelt. Bár, ha belegondolok, inkább Hadrianus lenne az, hiszen a fennmaradt leírások is egy elképesztő uralkodóról szólnak. Egy összetett, és modern uralkodóról beszélünk, aki korához képest is igen felvilágosultan uralkodott.
A regényben a legnagyobb élvezet azonban talán Nero megírása volt, hiszen az ő élete minden regényíró és filmrendező álma. Én épp ezért talán úgy akartam őt bemutatni, ahogy az eddig keveseknek sikerült, megnéztem hát a Quo Vadis eddigi filmes változatait is, és nagy hatással volt rám a 2001-ben készített mozgókép, de az is szintén hatásos, amelyet az 1980-as években Olaszországban forgattak. Problémám igazán csak talán a leghíresebbel van, amelyikben Peter Ustinov dalol a lángoló Róma fölött. Bár ez a valaha bemutatott legerősebb Nero-kép, szerintem mégis egy nagyon túljátszott ábrázolással van dolgunk. Én másként akartam érzékeltetni Nero életét, persze arról sem megfeledkezve, hogy ő csak egy színész szeretett volna lenni, a színpadra vágyott, és ehelyett a világ felett uralkodott.
Tehát akkor most Nero vagy Hadrianus?
Vicces, mert egyik sem. Amióta itt jártam, nagyon sok kutatást folytattam a témában, és így jutottam el Marcus Aureliushoz, és talán épp ezért különleges is visszatérni ide, hiszen Elmélkedéseinek egy részét pont itt írta – ami mostanra abszolút kedvencem lett. Ahogy öregszem, egyre többet jelentenek az általa leírtak, és nagyon megnyugtató a stílus, ahogy a világot kezelni tudta. És igen, ha még az előző témához kapcsolódunk, valóban pihentetőbb, hogy hozzá, és nem épp Neróhoz, vagy Domitianushoz érzem magam közelebb. És ha eljönne a pillanat, hogy egy asztalhoz kéne ülnöm velük, egyedül Marcus Aurelius társaságában nem félnék minden pillanatban, hogy megmérgezhetnek. Bár az előbbiek sok tekintetben viccesebbek és érdekesebbek lehetnek.
Elkészült hát a Birodalom: de mi a következő? Folytatódik Róma története és megyünk tovább a katonacsászárok korába?
Hát nagyon remélem, hogy folytatódhat a város története. Szívesen írnék például Commodus életéről is bővebben, bemutatva mi volt a valóság.
Hát a legtöbb ember által ismert Gladiátor című mozifilm nem épp történelmi hitelességéről híres.
Igen, pontosan, és akármennyire is szeretem ezt a filmet, én mégis másként dolgoznám fel a korszakot. Commodus ugyanis Neróhoz hasonlóan nem volt a trónra való: bár az egész ismert nyugati világ felett ő uralkodott, szívesebben volt playboy, a korabeli Róma első számú aranyifjúja. Minden vágya az volt, hogy gladiátorrá váljon, csodás szekerei legyenek, vad bulikat tartson. Mai szavakkal: bolondult a szuper kocsikért és a csinos nőkért. Sosem lett volna szavad császárrá válnia, apja örökségét ugyanis nem tudta megfelelően folytatni. Ezzel kezdődhetne hát a következő kötet, és Constantinusig jutnánk el: ez a korszak szintén olyan történeteket hozna, amiket bánnék, ha nem írhatnék meg.
És ha már Constantinus, akkor egy lehetséges negyedik kötet esetleg az ókori város bukását is bemutatná majd?
Én azért nem szaladnék még annyira előre (nevet). Lehetséges, persze, de egy írónak mindig figyelnie kell a közönségére is, illetve a kiadóra, hogy mennyiben mutatkozik igény egy adott téma folytatására. Gordianus szavaival élve: amíg az istenek érdemesnek tartanak arra, hogy folytassam, addig itt leszek.
Ha már Gordianus: lesz folytatás?
Jelenleg is az új könyvön dolgozom, és a mostani budapesti túra is egy kis nyaralás és kikapcsolódás az írásból, ugyanis július végére-augusztus elejére be kell fejeznem a szöveget. Egy mostanában divatos előzménytörténet lesz: Gordianus még csak 18 éves, és az akkori világ hét csodáját utazik el meglátogatni. Azt egyébként maga a Nyomozó is többször említette, hogy látta az ókori világ hét csodáját, így én is élveztem, hogy visszamehetek a kezdetekhez.
Másrészt nagyon élveztem a kutatást, amit az ókori csodák kapcsán folytattam. Emellett újra kellett gondolnom Gordianus alakját is, hiszen 18 évesen meggondolatlanabb, sokszor hevesebb, mint a későbbi regényekben. Dehát mit is akar valaki 18 évesen? Sokkal valószínűbb, hogy a lányok után szalad, minthogy világcsodákon ámuljon – és így lehetett ez a Nyomozóval is (nevet).
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Máig nem derült fény a hírhedt géprabló, „D. C. Cooper” kilétére 20:20
- Egyedi humorával nyűgözte le a közönséget Latabár Kálmán 18:05
- Macbeth, a tragikus hős és VI. Jakab, a boszorkányos király 16:05
- A protestánsok sérelmei vezettek az első defenesztrációhoz Prágában 15:05
- Az aszódi Podmaniczky–Széchényi-kastély 10:35
- Megpecsételte Napóleon sorsát a végzetes oroszországi hadjárat 09:50
- Saját országának nevét is megváltoztatta Mobutu, Zaire elnöke 09:05
- Utolsó pillanatáig nevettetett Harry Einstein, a nagy komédiás tegnap
