Mintha egy fordított tündérmesét olvasnánk: hiába becézték Rózsabimbónak, hiába volt szép és művelt, Margit hercegnőért, II. Erzsébet húgáért sohasem jött el az egész életében várva várt királyfi.

Világra jöttekor hatalmas vihar tombolt, ahogy az 1930. augusztus 21-én született kislány élete is viharos volt, tele csalódásokkal. Erzsébetnél négy évvel volt fiatalabb, de már két évtizede nincs az élők között. Élete utolsó éveiben mintha várta volna a megváltó elmúlást: a sors ebben az egyben kegyes volt hozzá, álmában érte a halál.

„Erzsébet a büszkeségem, Margit az örömöm”

A két hercegkisasszonynak már a gyerekkori fotói is a híres királyi játszóházból árulkodóak: Erzsébet mindig „comme il faut”, kifogástalan összeszedettséggel állt a fényképezőgép lencséje elé, vele ellentétben a gyakran durcás húga mintha folyton nyelvet szeretett volna ölteni környezetére. Sokan állítják, hogy pontosan ez a klisé lett Margit tragédiája: nem tudott kiszabadulni az eleve rá osztott „rosszkislány” szerepkörből. Saját maga is ezt az imázst erősítette, hiszen többször nyilatkozta: legnagyobb öröme mindig az volt, ha engedetlen lehetett. Sorsa mégis akkor dőlt el véglegesen, amikor hőn szeretett apjából uralkodó, nővéréből pedig trónörökös lett.

A múlt század egyik legnagyobb médiafigyelemmel kísért eseménye a „nagybácsi”, VIII. Edward lemondása volt. A koronázott király 1936-ban nem mindennapi lépésre szánta el magát azért, hogy elvehesse a „bűnös nőt”, a polgári származású, kétszeresen elvált, ráadásul amerikai Wallis Simpsont. Edwardot – VI. Györgyként – öccse követte a trónon, így lett az idősebb lányából, az akkor tízéves Erzsébetből trónörökös. És ettől a pillanattól kezdve a két hercegkisasszony sorsa gyökeresen elvált egymástól, és a nekik kiosztott szerepek is merően különbözőek lettek. Hogy melyikük volt a vonzóbb? A Rózsabimbónak becézett Margaret Rose állítólag szívesen mondogatta: „Én szebb vagyok…” – de ez lehetett kamaszos dac egy másodszülött kislánytól, akit ráadásul egy világ választott el uralkodásra készülő testvérétől.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2020. tavasz számában olvasható.