Gumiszandálban meneteltek a maják

A spanyol felfedezők a 16. században fejlett civilizációt találtak Közép-Amerikában: a leginkább talán a gumilabdák lepték meg őket, hiszen se hasonló anyag, se az ahhoz szükséges megmunkálási technika nem létezett az Óvilágban.

Az MIT legújabb kutatásai azonban mindezt megfejelve most arra világítottak rá, hogy a helyiek nem csak a gumi előállításában álltak magas szinten, hanem azt a megfelelő vegyi folyamatokkal minden kívánt célra át tudták alakítani. Így például szandáljaik igény szerint kaptak vastag, vízálló talpat, és szintén gumiból készült a vallási szertartások során bemutatott játékok labdája is. Emellett az élet szinte minden területén is használhatták az anyagot.

Dorothy Hosler professzor, és az MIT Eszköztudományi és Tervező Hivatalának igazgatója, Michael Tarkanian szerint a helyiek mindezt úgy érték el, hogy a gumifák nedvét összekeverték egy, a hajnalka szárából nyert koktéllal. Az eljárás részleteit a Latin American Antiquity című szaklap hamarosan megjelenő számában mutatják majd be, ahol laboratóriumi kísérletekkel, régészeti leletekkel, és a korai felfedezők leírásával kiegészülve mutatja be a gumigyártás ősi metódusát.

Ebből kiderül, hogy a gumiról egész mostanáig azt hitték, hogy csak labdagyártásra használták (amelyek közül a legrégibb felfedezett darab i.e. 1600 körül készült): közép-amerikai maja szandálokat ugyanis eddig senki sem talált, annak ellenére sem, hogy a spanyol felfedezők és térítők naplói tele vannak hasonló leírásokkal.

Az MIT kutatói így a régészeti leleteket próbálták reprodukálni: kísérleteik során laborban vizsgálták az azt alkotó anyagot, majd 50-50 csepp a gumifa nedvéből és a hajnalkából meghozta a várt hatást, és egy elég rugalmas anyagot kaptak, amelyből ma is kiváló labdákat lehetne készíteni. Ezeket más arányban keverve más tárgyak készíthetők, így kiváló szandáltalpakat is lehet alkotni.

A kutatók szerint a spanyolok érkezésekor igazi gumigyárak üzemeltek a térségben, ahol évente legalább 16 ezer labda készülhetett, és emellett szobrokat, szandálokat, szalagokat, és más termékeket is gyártottak. A legtöbb ilyen tárgyat a kisebb falvakban állították elő, és azok adóként kerültek a központokba.

A módszert a kutatók a többi ipari terület esetében is megfontolandónak tartják: szerintük ugyanis a korban a térségben a fémek megmunkálását is jóval intenzívebben és hatékonyabban végezték, mint azt eddig hittük. Mindezt azonban további kísérletekkel szeretnék igazolni.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

6. A trianoni békediktátum és következményei
II. Népesség, település, életmód

• Amikor megkondultak a harangok: 101 éves a trianoni békeszerződés
• A magyar-román diplomáciai kapcsolatok megszűnésével fenyegetett Ceaușescu falurombolási terve
• „Burgenlandért Sopron”– egy szavazás, amely megmásította a trianoni döntést
• Csak mélyítette a szakadékot győztesek és legyőzöttek között a kisantant létrejötte
• Hiábavaló volt a magyar delegáció minden érvelése a trianoni béke feltételeivel szemben
• Így került Erdély 100 éve a románokhoz
• Milyen szerepet játszott Tisza István az 1918-as „nagy összeomlásban”?
• Az orvos, a macskakő és az angol beteg – így írta át egy sikeres műtét a trianoni határokat
• Hat rövid életű állam Magyarországon, amelyet elsodortak a trianoni béke viharai