Kerekasztaltól a demokratikus alkotmányig

2009. június 15. 09:27 MTI

Húsz éve, 1989. június 13-án megkezdődtek Budapesten a békés politikai átmenet feltételeit kidolgozó nemzeti kerekasztal-tárgyalások a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP), az Ellenzéki Kerekasztal (EKA), valamint a társadalmi szervezetekből és mozgalmakból álló ún. harmadik oldal között. A három hónapos tárgyalássorozat eredményeként Magyarországon megteremtődtek a rendszerváltozás jogi-politikai feltételei.

Korábban

Út a kerekasztalhoz

1989 tavaszára nyilvánvaló lett, hogy a többpártrendszerre való áttérést és 1956 újjáértékelését elfogadó, de belsőleg egyre megosztottabb MSZMP nem tud kitérni az ellenzékkel való egyezkedés elől. Március 22-én a Független Jogász Fórum kezdeményezésére nyolc szervezet (a Bajcsy-Zsilinszky Endre Baráti Társaság, a Fiatal Demokraták Szövetsége, a Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt, a Magyar Demokrata Fórum, a Magyar Néppárt, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt, a Szabad Demokraták Szövetsége és a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája) létrehozta az Ellenzéki Kerekasztalt, abból a célból, hogy egységes álláspontot alakítson ki az alkotmányos átalakulás kereteiről. Egyidejűleg az MSZMP felgyorsította azt a kétoldalú tárgyalássorozatot, amelyet március elején kezdett az egyes ellenzéki és független szervezetekkel. Április 8-án az MSZMP KB hét politikai és társadalmi szervezettel, a későbbi harmadik oldallal is tárgyalt a tervezett nemzeti kerekasztal létrehozásáról, erre a megbeszélésre az EKA nyolc tagja nem fogadta el a meghívást.

Április 19-én az EKA javaslattal fordult az MSZMP-hez az érdemi politikai tárgyalások körülményeiről és napirendjéről. Hosszas előkészítő megbeszélések után (amelyeken még az asztal formája is vitatéma volt: kerek asztalnál vagy egymással szemben üljenek-e a küldöttségek), június 10-én megszületett a megállapodás az MSZMP és az Ellenzéki Kerekasztal között az érdemi politikai tárgyalások megkezdéséről. Az EKA kompromisszumos javaslatként elfogadta az MSZMP-hez közel álló társadalmi szervezetek és mozgalmak bekapcsolását az érdemi tárgyalásokba, a harmadik oldal pedig kötelezte magát arra, hogy az MSZMP és az EKA egyezségre jutását fogja segíteni. A megegyezés rögzítette, hogy a tárgyalásokon mindhárom felet azonos jogok illetik meg a konszenzusformálás során, továbbá azt is, hogy a tárgyalóasztal "negyedik oldala" a megfigyelőké. A tárgyalások napirendjére két fő témakört tűztek: a demokratikus politikai átmenet megvalósítását szolgáló elvek és szabályok meghatározását, valamint a gazdasági és a szociális válság leküzdésével kapcsolatos stratégiai feladatokat.

A politikai egyeztető tárgyalások nyitó plenáris ülését 1989. június 13-án tartották az Országgyűlés Vadásztermében az MSZMP, az EKA kilenc tagszervezete (júniusban csatlakozott hozzá a Keresztény Demokrata Néppárt) és a harmadik oldal részvételével. (Ez utóbbit a Baloldali Alternatíva Egyesülés, a Hazafias Népfront, a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség, a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetsége, a Magyar Nők Országos Tanácsa, a Münnich Ferenc Társaság és a Szakszervezetek Országos Tanácsa alkotta.) A tanácskozást Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke nyitotta meg, majd Grósz Károly (MSZMP), Kónya Imre (EKA) és Kukorelli István (harmadik oldal) üdvözölte a tárgyalások megkezdését. Az MSZMP részéről a későbbiekben Fejti György és Pozsgay Imre, míg az EKA oldaláról Antall József, Szabad György, Orbán Viktor és Tölgyessy Péter játszott vezető szerepet.

A június 21-i második plenáris ülésen a felek megállapodtak a további tárgyalások tematikájában, 26-án pedig a politikai témaköröket áttekintő bizottságok felállításában. Ezek feladata volt megvitatni az alkotmány módosítását (beleértve a köztársasági elnök jogkörét és az alkotmánybíróság felállítását), a párttörvény és a pártfinanszírozás, a választójogi törvény, a Btk. és a büntetőjog módosítását, a tájékoztatáspolitika és a nyilvánosság kérdéseit, s kidolgozni az erőszakos megoldásokat kizáró jogi garanciákat. 29-én a három oldal megegyezett a gazdasági témákkal foglalkozó munkabizottságok létrehozásában is, melyek a gazdasági válságkezelés, a szociálpolitika, a tulajdonreform, a földtulajdon és a szövetkezeti törvény, a költségvetési reform, valamint a verseny- és monopolszabályozás témakörével foglalkoztak üléseiken. Az EKA eredetileg csak a békés átmenet politikai feltételeivel kívánt volna foglalkozni, a gazdasági kérdések napirendbe vétele az MSZMP sikere volt. A gazdasági tárgyalások a nemzeti kerekasztal végkimenetelét illetően nem játszottak meghatározó szerepet, s még a politikai egyeztetéseket lezáró megállapodást követően is folytatódtak.

A nemzeti kerekasztal első sikerét június végén érte el, amikor Pozsgay Imre megerősítette: a parlamentben folyó törvényhozói munka nem fogja megelőzni a kerekasztalnál születő megállapodásokat, s ennek értelmében az Országgyűlés ülésszakáról levették a vita alatt álló alkotmányjogi törvénytervezeteket. A nemzeti kerekasztal résztvevői egyetértettek a demokrácia megvalósítását, a békés átmenetet és az esélyegyenlőséget illetően, magukon a tárgyalásokon azonban jelentős nézetkülönbségek alakultak ki közöttük a köztársasági elnöki intézmény, az alkotmány, az MSZMP vagyona, a munkásőrség megszüntetése, valamint a választójogi törvény kérdésében. (Az EKA például elsősorban a köztársasági elnök funkcióiról és hatásköréről, nem pedig a konkrét személyről kívánt tárgyalni.)