Európai szövetség okozta az indián birodalmak vesztét

Jó eséllyel tárgyaltak az indiánok

1621. március 22-én különös találkozóra került sor Új-Angliában a bennszülött indiánok és az európai gyarmatosítók között. Az indián küldöttséget egy zavarba ejtő hármas vezette: Massasoit, a délkelet-massachusettsi wampanoeg szövetség nagyfőnöke, Samoset, az északi törzsek nagyfőnöke, és Tisquantum, akit Massasoit fogoly-tolmácsként hozott magával. Massasoit kitűnő politikus volt, de a népét érő sorscsapásokat ő sem tudta elhárítani. A törzs akkorra vészesen meggyengült, és attól lehetett tartani, hogy ősi ellenségeik lerohanják őket. Az egyetlen megoldást a tenger felől érkező idegenek jelentették.

Az európaiak körülbelül egy évszázaddal azelőtt érkeztek először Új-Anglia partjaira. Fura lények voltak, akik sok mindenhez nem értettek, ami a bennszülöttek számára alapvető volt, de gyönyörű csecsebecsékkel rendelkeztek, amelyeket el lehetett cserélni. Az indiánok idővel megtanulták, hogy miként kezeljék az idegenek jelenlétét. A wampanoeg törzs kereskedett velük, de csak korlátozott mozgási lehetőséget biztosított a számukra. A szárazföld belsejében lakó indiánoknak nem engedték meg az európaiakkal történő közvetlen kereskedést. A vészterhes időkben Massasoit úgy döntött, hogy szövetséget köt az európaiakkal: megengedi nekik, hogy korlátlan ideig a földjén maradjanak, ha azok segítenek az ellenséges törzs elleni harcban.

Tisquantum nagyjából másfél évvel azelőtt bukkant fel Massasoit falujában. Folyékonyan beszélt angolul, mivel több évet töltött az európaiak között. Massasoit azonban nem bízott benne. Samoset néhány héttel korábban érkezett Maine melletti otthonából egy angol hajón. Ő is elég jól értett angolul, ezért először ő tárgyalt az idegenekkel.

1621. március 17-én Samoset egyedül és fegyvertelenül jelent meg az angolok szegényes telepén. Rövid tárgyalás után ajándékokkal távozott, majd nem sokkal később visszatért, de már öt férfi társaságában. A tárgyalások ismét eredménytelenek voltak. Március 22-én Samoset és Tisquantum folytatták a puhatolózást, de nem jutottak semmire. Közben Massasoit és az emberei is megjelentek a közeli folyó partján, mire az európaiak visszavonultak. Az egyik Winslow nevű idegen túszként ajánlotta fel magát, mire Massasoit, Tisquantum és még 20 fegyvertelen indián besétált az idegenek Plymouth-nak nevezett falujába, és tárgyalni kezdtek. A találkozó a mai napig az amerikai történelem egyik fontos mérföldköve.

Tisquantum (vagy más néven Squanto) szerepe a történetben igen érdekes: a döntő jelentőségű találkozó után Plymouth-ba ment, és élete hátralévő részét ott töltötte. Ez idő alatt megtanította a zarándokokat a különböző mezőgazdasági módszerekre, amelyek létfontosságúak voltak a túléléshez. Azt azonban soha senki nem kérdezte meg, miért is segített Tisquantum azoknak, akik elfoglalták szülőföldjét. Ugyanez vonatkozik Massasoit európaiakkal kötött szövetségére is, amely rövid távon ugyan előnyös lehetett a wampanoagok számára, de hosszú távon a pusztulásukhoz vezetett.

A gyarmatosítók az isteni gondviselés megnyilvánulásának tekintették az indián ellenállás elmaradását, a későbbi magyarázatok pedig az európai technológiának tulajdonították az európaiak sikerét. Az eddig uralkodó nézetek szerint az őslakosok sorsa előrelátható volt, hiszen nem állíthatták meg a gyarmatosítást. Az 1970-es években azonban olyan kutatások kezdődtek, amelyek már nem  tartották gyámoltalan és jelentéktelen embereknek az indiánokat. "Az indiánok megpróbálták irányítani a sorsukat, és gyakran sikerrel is jártak, de meg kellett tanulniuk, hogy a következmények nem olyanok voltak, amiket vártak."

1. Jó eséllyel tárgyaltak az indiánok
2. Őslakosok segítették a gyarmatosítást
3. A feltartóztathatatlan invázió