Mintegy 30 millió bevándorló érkezett Észak-Amerikába az 1820 és 1920 közötti, úgynevezett „régi” és „új bevándorlás” során. Többségük jellemzően New Yorkban lépett először amerikai földre, ahogyan a XIX–XX. század fordulóján Amerikába érkező mintegy másfél millió magyarországi kivándorló is. Az „Ígéret földjére” az út a város híres bevándorlási ellenőrző állomásán, Ellis Islanden keresztül vezetett. Vagy éppen ellenkezőleg: egyenesen vissza Európába, amennyiben valaki nem felelt meg az Egyesült Államok egyre szigorodó bevándorlási feltételeinek.

A New York-i kikötő felé tartó kivándorlóhajók utasai ámulva nézték a város sziluettjét, amelyhez foghatót addig még feltehetően egyikük sem látott. New York a századfordulón már kétmilliós metropolisz volt, ahol a lakosság robbanásszerű növekedése éppen a tömegesen érkező bevándorlóknak volt köszönhető. A Lower East Side a világ legsűrűbben lakott területének számított: az 1870-es évektől kezdve New Yorkban és Chicagóban is egyre magasabb épületek emelkedtek – ebben az időszakban kezdett elterjedni a felhőkarcoló elnevezés, és olyan ikonikus, egyre magasabb toronyházak nőttek ki gombaként a földből, mint a húszemeletes World Tower (1890), a gigantikus vasalóra emlékeztető Flatiron épület (1903) vagy az ötvenemeletes Metropolitan Life Insurance Company Tower (1909).

Az 1899-ben az USA-ba látogató Szávay Gyula a hosszú hajóút végén így üdvözölte Amerikát és New Yorkot: „Minden, minden meg van bocsátva neked tenger és hajó; minden meg van bocsátva azért a képért, mely itt szürkül előttünk, még csak a homályos ködben, de mindig világosabban a new-yorki kikötőben (…) Felhőkbe nyúló házak vonalai rajzolódnak fel az égre távolból és mi dobogó szívvel türelmetlenkedünk, hogy csak már láthatnók: mi van falaik között? (...) Egy alak kezd kibontakozni hajónk előtt a ködből, egy óriási alak, mely fáklyát tart a kezében s a kikötő előnyúló fokán köszönti a világot. Az első köszöntést is a szabadság istennője adja. Megérkeztünk.”

Castle Garden, azaz kecegárda

A kikötő felé tartva méltóságteljesen siklottak el egy kis sziget, Liberty Island mellett, amelyet az Egyesült Államok egyik szimbóluma, a Szabadság-szobor ural. A hajók ezt követően kötöttek ki a Bevándorlási Felügyelő Hivatal által üzemeltetett legnagyobb bevándorlási ellenőrző állomásnál, Ellis Islanden, amely 1892. január 1-jén nyitotta meg kapuit.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2015. tél számában olvasható.