Halálra kövezték a káromkodókat

A bukaresti Új Magyar Szóban (ÚMSZ) a könyv egyik szerkesztője, Gazda Enikő a Népi vallásosság a Kárpát-medencében című könyv megjelenésével kapcsolatban kifejti: a néphit, a népi vallásosság terén sok még a feltáratlan anyag, több kutatócsoportnak évtizedekig tartó munkára nyílna lehetősége, ha azt valaki anyagilag is támogatná.


Ma is élő káromkodás a modern folklórban

"A Ceausescu-korszakban nem lehetett ezzel a témával foglalkozni, ezért is ragadtuk meg a kínálkozó lehetőséget 1990-ben, és rendeztük meg az első néprajzi konferenciát Sepsiszentgyörgyön, a veszprémiekkel közösen" - mondta a szerkesztő. Azóta már a nyolcadik ilyen találkozóra készülnek, és kialakult az a kutatói réteg is, amely nagy hangsúlyt fektet a régi, akár 17-18. századi források feldolgozására is. A most megjelent kötetbe 52 tanulmány került, amelyek a vallásgyakorlás, a vallástörténet, az egyháztörténet, az egyházművészet, a vallásos népszokások, a kisegyházak és a népi erkölcs témakörébe illeszthetők.

Az egyik rész levéltári forrásokra alapozva azt vizsgálja, miként káromkodtak őseink, és hogyan büntették meg azt, akit rajtakaptak. Régen ugyanis mindezt sokkal szigorúbban vették, istenellenes cselekedetnek tartották, s éppen ezért a büntetések is meglehetősen komolyak voltak, legenyhébb esetben nyilvánosan megvesszőzték az illetőt a piactéren, de egy többszörös visszaesőt akár halálra is kövezhettek - mondta Gazda Enikő. Mivel úgy tartották, hogy minden szerencsétlenség Isten büntetésének számít, az egész falu figyelte, hogy ki az, aki Istent felháborítja, a közösség ellen hangolja, s ezért sokkal nagyobb volt a besúgók hada, mint napjainkban.

A szerkesztő szerint e káromkodások nagy részét ma már megmosolyognánk, például azt, ha valaki adta-teremtettézik, vagy azt mondja: "ördög teremtette", "kutya teremtette", "disznó teremtette". Ők azonban úgy vélték, ezzel Isten alkotását kérdőjeleznék meg. Akkoriban a huncut szónak is pejoratív értelme volt, "kutya teremtette" értelemben használták, a németből átvéve.

A néphithez tartozik a mágia is, amely az összes társadalmi osztályt foglalkoztatta - mondja a szerkesztő, utalva arra, hogy a néprajzkutatók feltárták: a boszorkánysághit ugyanolyan erős volt az inkvizítorokban, mint a népben. Például a boszorkányszombat inkább a felső réteg tudásszintjén volt meg, mint a köznép hiedelemvilágában - fűzi hozzá.

(Múlt-kor/MTI-Panoráma)