Megfejtették Monet színvakságát

Monet 1912-ben folyamatosan tapasztalta meg a festők legnagyobb átkát: hályog alakult ki a szemein. Két évvel később a következőket írta egy barátjának: "többé nem látom a színeket ugyanúgy. A vörösek fakóak, a rózsaszínek unalmasak, és a köztes színek és alsó árnyalatok teljesen eltűntek előlem". Mindez azonban nem fogta vissza az idős mester tehetségét, és ebben az évben látott hozzá vízililiomokat ábrázoló munkájához.

A látása rosszabbodásával is folytatta a munkát, és 1923-ban csak abba egyezett bele, hogy a jobb szeméről a hályogot sebészeti úton távolítsák el. A kép sikeresen elkészült, és ő három évvel később, 86 éves korában hunyt el. A művészettörténészek és tudósok régóta fejtegették annak titkait, hogy ez pontosan miként befolyásolhatta látását és festményeit. A legtöbbször ugyanis nem tudták elválasztani, hogy képeinek új stílusát ez, vagy pedig egy újabb művészeti korszak gyakorlása határozta meg.

A kaliforniai Stanford Egyetem kutatói történelmi dokumentumok, orvosi jelentések és a Photoshop eszköztárát felhasználva próbálták megfejteni a kérdést. Első lépésben Monet rendes látását egy 1899-ben festett liliomon vizsgálták, amit egy hasonló virágról készített fotóval hasonlítottak össze. Harmadik lépésként az 1920-as évek festményeit tették mellé, ahol már élesen látszott a kontraszt. A kutatók szerint a vizsgálat egyértelműen bebizonyította, hogy Monet nem a színekkel kísérletezett, és nem próbált absztrakt műveket alkotni, hanem egyszerűen nem látta rendesen a világot.

Michael Marmor szemész professzor szerint a festő azért használt erős színeket, mert azokat vagy az emlékezetéből idézte elő, vagy mert a nem látott színeket más árnyalatokkal próbálta meg helyettesíteni. Elmondása szerint a színvakságról Monet-val élete során nem készült interjú, azt azonban biztosan tudjuk, hogy a valóságban kinevette az absztrakt irányába tolódó festészetet.

A kutatók az elmosott képek rekonstrukcióit az Archives of Ophthalmology című folyóiratban mutatták be.