Tárlókban a Batthyányak halotti címerei

A művek feliratozása latin, német és (1867-től) magyar nyelven történt. A halotti címerek elsődlegesen az arisztokrácia temetkezési kellékei voltak, az elmúlás méltóságát és ünnepélyességét fejezték ki. A temetés idejére készültek, azt követően a családi levéltárba kerültek.

A családi címerrel díszített ravatal ("castrum doloris" - a fájdalom vára) a főnemesség, a nemesség és az egyházi méltóságok temetkezési szokásaihoz tartozott; az elhunyt a temetésig, általában három napig koporsóba téve nyugodott. Ez a ravatalozási mód a 19. században megszűnt, de a halotti címerek a 20. században is megmaradtak.

A feliratok közlik az elhunyt családtag előnevét, hivatali vagy örökölt címeit, rangját, legmagasabb kitüntetéseit, a születés és az elhalálozás idejét, számos helyen az életkort is. Abban az esetben, ha a család utolsó férfitagját temették el, a címerállatot, alakot, vagy tárgyat fejjel lefelé festették meg. A heraldika a család kihalását lefelé fordított címerpajzzsal fejezi ki.

A kiállítást a Batthyány-emlékév keretében, az első felelős kormány miniszterelnöke születésének 200. évfordulójához kapcsolódóan rendezik meg. A címereket május 30-ig tekinthetik meg az érdeklődők a Fiumei úti múzeumban.

(Múlt-kor/MTI)