A nácik a legstrapabíróbb repülőgépet nézték ki maguknak

A lakkozott D-AQUI jelzéséről könnyen felismerhető masinát nemcsak ismételten felújították, hanem a legújabb alkatrészekkel is ellátták. És ráadásul ragyogó a múltja is. A D-AQUI gépet 1936-ban keresztelték `Fritz Simon` névre, miután négy évvel korábban, 1932. március 7-én szállt fel Dessauban a hárommotoros Ju 52. első példánya. `Fritz Simon` kalandos éveket élt át Európában és Amerikában egyaránt, s végül 1986. április 6-án, a Luft Hansa megalakulásának 60. évfordulóján a `Berlin-Tempelhof` nevet kapta.

A repülés történetében alig volt olyan gép, amely ennyire népszerű lett volna, mint az Ernst Zindel és Hugo Junkers által tervezett Ju-52, amely 270 kilométer/óra sebességgel tudott repülni és 17 utasnak adott helyet: talán csak az amerikai DC-3 Dakota volt még ilyen közkedvelt. Hosszú éveken át volt a Ju 52 a világ legjobban elterjedt utasszállító repülőgépe. Jóllehet soha nem szánták katonai célra, a harmincas, negyvenes, sőt még az ötvenes években is bombázóként vetették be a hadszíntereken. Egyidejűleg szállító repülőgépként főleg a második világháborúban ezrek életét mentette meg. Még akkor is repült, amikor más gépek már nem tudtak felszállni vagy nem voltak képesek fennmaradni a levegőben.

A kezdet egyszerű és szerény volt: olyan gépek kerestek, amely utasok- és teherszállításra egyaránt megfelel, és eleget tesz a Lufthansa magas követelményeinek, de ugyanakkor olyan országokban is bevethető, ahol a technika szintje még nem annyira fejlett, vagyis megbízható, rövid kifutókon fel- és leszállni képes, csekély karbantartást igénylő gépre volt szükség és ráadásul a kör négyszögesítésére is, ugyanis az utasszállítók hárommotoros, a teherfuvarozók egymotoros gépet akartak.

A Junkers főtervezője, Zindel által megtervezett első egymotoros Ju 52-es 1930. szeptember 11-én emelkedett először a levegőbe, s ezt már úgy konstruálták, hogy további motorokkal lehessen ellátni. Ebből 10 darabot szándékoztak gyártani, de végül csak ötöt építettek. Ebből az alaptípusból született meg a hárommotoros "Tante Ju", amely éppen 75 éve indult első útjára. Hugo Junkers ezzel a légi közlekedés nagyjai közé emelkedett és úttörőként tartották számon. Néhány évvel később azonban a nácik kisajátították a repülőgépgyárát. Ezt a megalázást nem élte túl az az ember, aki találmányával forradalmasította a légi közlekedést. 1935. február 3-án, 76. születésnapján hunyt el, szűk három évvel azután, hogy leghíresebb alkotása a levegőbe emelkedett.

A Ju 52-es repülőgépek a világ mind az öt kontinensén rendszeresen repültek, még szán- vagy korcsolyatalpakkal is. A Lufthansa német légitársaság összesen 186 Ju 52-est rendelt meg és volt idő, amikor egyszerre 80 is szállított utasokat, de ezen kívül több mint 40 országban állították forgalomba, s Európában például nem volt neves légitársaság, amely ne bízott volna a Junkers gépekben. A JU 52/3m megbízhatóságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy egymillió megtett repülési kilométerre alig 1,5 kényszerleszállás esett átlagosan.

A D-AQUI-t pedig folyamatosan a legújabb műszaki színvonalon tartják: nemrég építettek be egy ütközés-elhárító berendezést, mert ennek meglétét hamarosan hatósági előírás teszi majd kötelezővé.

(Múlt-kor/MTI)