Kiásták a 17. századi csizmadiák műhelyét Sárospatakon

Sárospatak Város Önkormányzata a `Vízi kapu előtti terület fejlesztési terve` keretében 2006. decemberében nagyszabású beruházásba kezdett. Ennek keretén belül a sárospataki vártól északra, a Bodrog hídjától délre fekvő, a folyó és a keleti várfal közé eső területre egy állandó jellegű szabadtéri színpad épül majd fel. Mivel a beruházással érintett terület műemléki és régészeti szempontból kiemelt jelentőségű, a tervezett létesítmények kivitelezését régészeti feltárás előzte meg: ennek első ütemében került sor a Kósa-ház régészeti feltárására.

A 20. század elején épült, korábban pékségként működő ház hosszú évek óta romosan, elhagyottan állt, a beruházás kezdetén az épületből csak a falak egy része maradt meg. A régészeti feltárás megkezdése előtt tereprendezést folytattak, majd ezt követően került sor a ház pincéjében lévő jelentékeny méretű modern kori szemetes feltöltés gépi erővel történő eltávolítására. A pince eredetileg két részre volt osztva, a két pincerésznek külön lejárata is volt, a nyugati pincerészt az udvarról lehetett megközelíteni, a keleti rész lejárata pedig az épületbelsőből nyílott. Az agyagos altalaj különböző beásások nyomait árulta el. Az egyik laza szerkezetű, apróköves, helyenként erősen faszenes betöltést tartalmazott, viszonylag kevés 17. századi háztartási hulladékkal.

Nézze meg a feltárás képeit galériánkban!

A másik objektum legmélyebben feltárt része 560 cm-re volt a jelenkori utcaszinttől. A fedőréteg alatti fekete betöltés jellegzetes szúrós szaga egy bőrfeldolgozó műhelyre utalt, amelyet az előkerült leletek egyértelműen bizonyítottak. Az ezres nagyságrendű bőrlelet egy részét lábbeli maradványok (talpak, sarkok, felsőrészek) tették ki. Több csizmatalp sarokvasalással, két csizmasarok pedig sarkantyúval együtt látott napvilágot.

Ezeken kívül mintegy félszáz különböző formájú és méretű talpvasalás került elő. Néhány felsőrészen aranyozás nyomát lehetett megfigyelni. Említést érdemel egy félkör alakú, két lyukkal ellátott 3,5 centi átmérőjű aranylemez, amely talán csizmaorra való díszítés volt. A bőrleletek másik jelentős számú csoportját a különböző, mintákból levágott hulladékbőrök jelentették. A bőrleletekhez hasonló mennyiségben került elő állatcsont a feltárás során, ezek túlnyomó többségét szarvasmarhák koponyái és szarvcsapjai alkották.

A különböző előkerült eszközök az egyes munkafolyamatok rekonstruálását segíthetik elő: olló, fűrész, különböző méretű árak, tűk mellett kések, fából esztergált szerszámnyelek láttak napvilágot. Művelődéstörténeti szempontból különösen jelentős tárgy az a csontból készült simítókés, melynek egyik oldalán egy bajszos, mentét viselő férfialak karcolt rajza látható. A bontás során a csizmadia-leletek és kevés 17. századi kerámiatöredék mellett III. (Vasa) Zsigmond 1624-es pénze is előkerült.

Az egykori épületnek a csekély méretű feltárási terület miatt sem a pontos formáját, sem a kiterjedését nem sikerült tisztázni, a szakemberek azt az előkerült egyedi leletanyag alapján egy 17. század első felében működött csizmadiaműhelynek gondolják.