Észak Minervája: 380 éve született Krisztina svéd királynő

Aki lemondott a trónról

Apja II. Gusztáv Adolf, a harmincéves (1618-1648) háború hőse, anyja Brandenburgi Mária Eleonóra volt. Születése a csillagok különleges együttállására esett, ami élénk spekulációkat indított el világszerte. Anyja igen nehezen hozta a világra, és ezt mindig lánya szemére hányta, aki így később nem törekedett arra, hogy maga is anya lehessen. Apja titokban fiút remélt, így lányát trónörökösként neveltette és férfi ruhákban járatta. Miután Gusztáv Adolf 1632-ben elesett a lützeni csatában, hatéves lánya került a trónra, aki helyett az Axel Oxenstierna kancellár vezette régenstanács irányította az országot. A koraérett trónörököst a kancellár vezette be a politikába, az intelligens és erős akaratú Krisztina 14 éves korától részt vett a régenstanács ülésein.

1644-ben nagykorú lett és megkoronázták. Patrónusával hamar szembeszegült, összetűzéseik főleg a harmincéves háború kérdésében váltak rendszeressé. A királynő a háború mielőbbi befejezésére törekedett, jelentős szerepe volt az 1648-as vesztfáliai béke megkötésében, amely után Svédország Észak-Európa vezető hatalma lett. Krisztina sikerrel akadályozta meg a háború utáni belső viszályok kiszélesedését, szabályozta az oktatást. Támogatta a városokat, gyorsan fejlődött a bányászat, az ipar és a kereskedelem, ő mégis egyre népszerűtlenebbé vált.

Az Észak Minervájának nevezett Krisztina ugyanis a kor koronás fői között kiemelkedően műveltnek és olvasottnak számított, s bőkezűen pártfogolta a kultúrát. Számtalan külföldi tudóst és művészt hívott udvarába, köztük Hugo Grotiust és a személyes oktatójának felkért René Descartes-ot, rengeteg képet és régiséget vásárolt. Költekezése messze túllépte lehetőségeit, ráadásul az egyházi, polgári és paraszti rendek követelését elutasítva nem nyúlt a nemesek adómentességéhez. Sőt, tíz év alatt 17 grófot, 46 bárót és 428 nemest kreált, akiknek bőkezűen osztogatta a királyi birtokokat. Folyamatos vitában állt a parlamenttel házassága ügyében is: kezére sokan pályáztak, de mindenkit kikosarazott. Végül 1649-ben unokatestvérét, a későbbi X. Károly Gusztávot nevezte ki utódjának, de a fiatalembernek nem hagyott beleszólást a kormányzásba.

Egész Európa megdöbbent, amikor Krisztina egészségi okokra hivatkozva 1654. június 5-én váratlanul lemondott trónjáról. Döntését - az általános elégedetlenség mellett - főként az motiválta, hogy így nyíltan megvallhatta katolikus hitét. (A királynő már korábban kapcsolatot tartott fenn a jezsuitákkal, jóllehet a vallást a protestáns Svédországban betiltották.) Lemondásának másnapján Brüsszelbe utazott, ahol titokban katolizált, majd ezt Innsbruckban nyilvánosan megismételte.

Ezzel a lépéssel nagy elismerést szerzett, Rómában maga VII. Sándor pápa bérmálta meg. 1660-ban azonban meghalt Károly Gusztáv, s utódja is súlyos beteg volt, ezért Krisztina annak halála esetére bejelentette igényét a koronára. A svéd rendek azonban nem akartak katolikus királynő uralma alatt élni, s Krisztinát a koronáról való végleges lemondásra kötelezték, aki ezt meg is tette. Rómában telepedett le, és ettől fogva a tudományoknak és a művészeteknek élt. Értékes gyűjteményt hagyott maga után, sőt egy akadémiát is alapított. Temetéséről maga a pápa gondoskodott; a Szent Péter-székesegyházban helyezték örök nyugalomra. Tragikus sorsa ma is foglalkoztatja az embereket, a róla szóló híres filmben Greta Garbo tette felejthetetlenné alakját.

(Múlt-kor/MTI)