Teherautókra cserélik a tevéket a Szaharában

A szaharai Taoudenni melletti bányáktól Timbuktuig vezető 600 kilométeres úton még ma is tevekaravánok szállítják a sót. A BBC riportere a helyszínen álmot keresve talált afrikai valóságot.

Novembertől februárig hetente legalább 50 tevéből álló karavánok indulnak el Timbuktuból a sóbányákhoz. Az út oda-vissza egy hónapig tart, visszafelé minden teve négy hatalmas sótömböt hoz, amit a Szahara `fehér aranyának` neveznek. Ezer évvel ezelőtt a Szahara sója szó szerint a súlyának megfelelő arannyal volt egyenértékű, ezért a ma Mali északi részén található Taoudenniben lévő sólelőhely meglehetősen értékes lehetett.

Sóbánya a sivatagban

A középkorban a sóbányászok rabszolgák voltak, az 1960-as években pedig politikai foglyok; ma többnyire csavargók, akik így próbálják meg kifizetni az adósságaikat. Egy jó napon egy erős bányász akár nyolc, egyenként 20 kilós sótömböt is kivéshet, amelyért a tevehajcsárók úgy fizetnek, hogy négyből egy sótömböt a bányász családjához szállítanak Timbuktuban. Ott ugyanis többet adnak a sóért, mint Taoudenniben, és ez biztosítja a bányász és a tevehajcsár számára is a megélhetést.

Ha minden jól megy, egy első osztályú sótömb 1,60 fontot (600 forintot) ér a bányánál, de Timbuktuban már ennek a négyszereséért el lehet adni.  De nem mindig alakul minden úgy, ahogy kellene, mert néha elszökik egy teve, vagy rosszul teszik fel rá a rakományt, és a sótömb eltörik, ami az értékét jelentősen csökkenti. Ha az a sótömb törik szét, amit a bányász családjához kell szállítani, akkor a tevehajcsárok nem fizetnek kártérítést. A sót Timbuktuból hajón szállítják a Niger folyón Moptiba, ahol mór kereskedőkön keresztül kerül Nyugat-Afrika más területeire.

Eddig a bányászok kénytelenek voltak elfogadni ezt az igazságtalan gyakorlatot, de a teherautók sivatagi megjelenésével ma már van más választásuk is. A teve egy hónap alatt teszi meg az utat, a teherautóknak azonban ehhez csak egy hétre van szükségük. A bányászok szerint a teherautósofőrök ugyan kevesebbet fizetnek a sóért, de egyben és főleg készpénzben kifizetik az összeset, így a sérülés kockázatát átvállalják.

A tevék előnye a teherautókkal szemben továbbra is megmaradhat, ugyanis nincs szükségük drága üzemanyagra, így ha versenyre kerülne sor, akkor a hagyományos szállítási forma továbbra is fennmaradhat.