A Seuso-kincs vizsgálatát sürgetik az angol régészek

Kincs ami nincs

Az i.sz. 350 és 450 között készített Seuso-kincs 14 római kori tömör ezüstből készült tálból, tálcából és kancsóból áll. A négy hatalmas méretű, tiszta ezüstből készült tálat valószínűleg egy görög műhelyben készítették egy jómódú római számára. A római neve Seuso lehetett, ez a név olvasható ugyanis a feliraton, ahonnan a leletegyüttes a nevét kapta: `Legyenek ezek, ó Seuso, a tieid hosszú időre, e kis edények szolgálják gazdagon utódaid is`. A kincs darabjai nagy hasonlóságot mutatnak a XIX. században a Balaton közelében talált leletekkel, amelyek ma a Nemzeti Múzeumban láthatók. Az egyikbe a Pelso nevet vésték, amely a Balaton római elnevezése.

A kincs Londonban - ismerje meg a kincs részletes leírását!

A korábbi nyomozások során a magyar hatóságok a készleten talált mikromaradványok elemzésével arra a következtetésre jutottak, hogy azok Polgárdi-Szabadbattyán-Kőszárhegy környékének földmintáira hasonlítanak. Az értéktárgyakat minden bizonnyal itt találta meg 1976 körül Sümegh József, egy 22 éves kőfejtő. Sümegh a következő évek során teljesítette katonai szolgálatát, de napi kapcsolatban volt műgyűjtőkkel is, akikkel általában az Ecserin üzletelt. Minden bizonnyal itt merült fel az eladás ötlete is.

Legyél te is régész!

Az európai egyetemeken eltérő karok és változatos tanszékek programjai képeznek régészeket: Németországban bölcsésznek, Angliában inkább földrajzosnak, kémikusnak, Magyarországon pedig hagyományosan néprajzosnak, művészettörténésznek kell lennie a régésznek. A doktori iskolák szintjén is változatos a képlet: az ELTE-n a Régészettudományi Intézetben archimetriából, Szegeden pedig geoarcheológia szakon lehet doktori fokozatot szerezni.

Az ügyben azonban fordulat állt be, amikor a katonaságtól leszerelés előtt álló Sümegh honvédet 1980. december 17-én felakasztva találták meg egy Kőszárhegy melletti romos pincében. Halálát először öngyilkosságnak tartották, de a hatóságok ma már úgy gondolják, hogy meggyilkolták, hogy ezzel is eltüntessék a kincs eredetére vonatkozó nyomokat.

Az ókori leletek az 1980-as évek elején kerültek Londonba libanoni kiviteli engedéllyel. A készletet Northampton márki vásárolta meg a Sotheby's egykori elnöke, Peter Wilson tanácsára. A márki a frissen szerzett értékeit rögtön tovább is adta volna, így először 1983-ban szerette volna azokat aukcióra dobni Los Angelesben, ám ez a kísérlete sikertelen volt. A főrend hét évet várt a következő kísérletig, így 1990-ben jelentették be a Sotheby's aukcióját, és a kincset New Yorkban állították ki.

Gyilkosság, csempészek, rejtélyes machinációk: a leghíresebb magyar kincs titkai

Ekkor azonban Libanon, Magyarország és Jugoszlávia is bejelentette tulajdoni igényét. Hamarosan nemzetközi per lett az ügyből, ám annak során Libanon visszalépett, mert kiderült, hogy az általuk felmutatott kiviteli engedély egyszerű hamisítvány. Miután Horvátország kerestét érvénytelennek nyilvánították, 1993-ban az amerikai bíróság a magyarok részéről sem látta bizonyítottnak a tulajdonjogot, ezért a törvényes tulajdonos a márki maradt - de azt is meghatározták, hogy az ezüstöt nem szabad eladni.

Ezért volt érthető a szakma felháborodása, amikor kiderült, hogy az ezüst étkészlet újra felbukkant egy londoni kiállításon. Hamar kiderült, hogy tulajdonosa anyagi gondjai miatt szeretné értékesíteni a 100 millió font értékű leletet, mivel szerinte a kincs megátkozta a családját. A kiállítás kapcsán a magyar kormány tiltakozó levelet írt a Bonhams aukciósháznak, amelyben megismételte, hogy az ezüst készletet Magyarország területén találták, és illegálisan csempészték ki az országból.

1. Kincs ami nincs
2. Régészek a kincs nyomában