A Seuso-kincs vizsgálatát sürgetik az angol régészek

Régészek a kincs nyomában

Az ügy komoly vihart kavart az angol tudományos életben is. Lord Colin Renfrew, a Cambridge-i McDonald Régészeti Intézet vezetője nyílt levelet tett közzé az angol lapokban, aminek hatására a Lordok Háza parlamenti vizsgálóbizottság felállítását rendelte el az ügyben. De most lássuk a részleteket!

Colin Renfrew az elmúlt évtizedek legkiemelkedőbb angol őstörténésze. A radiokarbonos kormeghatározás és az archeogenetika módszerének tudós ismerője gyakran és elkötelezetten síkra szállt a régészeti emlékek fosztogatásának megelőzéséért. Szakmai teljesítményében az 1973-ban megjelent `A civilizáció előtt - A radiokarbon-forradalom és Európa őstörténete` című munkája jelenti a csúcspontot, amelyben az európai civilizáció kialakulásának folyamatát vizsgálva megállapítja, a kulturális innováció korántsem a Közel-Keletről kirajzott jelenség. Az európai kőkori települések feltárását vezető kutatóként egy új kronológia kereteit vázolta fel a kőkorszak végéig, a bronzkor kezdetéig.

Kognitív régészet: az emberré válás szintetikus tudománya A kognitív régészet alapvetően a pleisztocén időszakban zajló kognitív fejlődéssel foglalkozik. A sziklarajzoktól az eszközhasználaton át a természetes energiák domesztikálásáig számos területen vizsgálja, hogy az első emberek miként teremtették meg a maguk körül lévő valóságot és mindezek milyen módon kapcsolódnak a mai világképekhez. A kognitív evolúció tehát az episztemológia kérdéseitől elválaszthatatlan, hiszen központi kérdése az, hogy miért úgy kezdtük értelmezni a világot, ahogy. A kognitív régészet nézete szerint nem történt jelentős változás az alapvető emberi kognitív képességekben a 1,8 millió évvel ezelőtt kezdődött pleisztocén vége - azaz 10500 évvel ezelőtt - óta. Vagyis szemben a paleoantropológiai felfogással, mely szerint a hominidák csontvázmaradványainak tanulmányozása az ember eredetének központi kérdése, a kognitív régészet művelői szerint a csontok bármennyire is sokat mondanak a fizikai evolúcióról, semmit nem árulnak el az emberré válás összetett folyamatairól. Ahogy bármely más élőlény csontvázából sem tudunk meg semmit annak kultúrájáról, viselkedéséről, párválasztási szokásairól, társas rendszeréről.

A nevéhez köthető ún. kognitív régészet az anyagi kultúra felhasználásával a vizsgált korok emberi közösségeinek szimbólum-rendszereit, gondolkodásmódját és környezetével való viszonyt, gondolati kapcsolatot próbálja rekonstruálni. Kiindulópontja, hogy az anyagi kultúra teljessége "többé-kevésbé hamisítatlanul tükrözi az egykori készítők és felhasználók tudatosságát". A régészet Renfrew felfogásában az embert mint társadalmi lényt vizsgálja, ezért minden természet- és társadalomtudományos segítséget befogadva rekonstruálja a régmúlt társadalom szerkezetét, változásait.

A régész cikkében azzal a felvetéssel indít, hogy az angol műkincsek piaca sokáig a tolvajok melegágya volt. Az angol kormányzat azonban az elmúlt években ratifikálta az UNESCO 1970-es műkincs-kereskedelemre vonatkozó rendeletét, majd 2003-ban törvénnyel is szabályozta a kérdést. "Akkor azt reméltük, hogy a kérdésben javulást értünk el" - írta a régész. A Bonhams kiállítása azonban cáfolta a hasonló reményeket. Renfrew szerint a 2003-ban meghozott törvény nem teszi lehetővé a hasonló hátterű értéktárgyak bemutatóra vagy aukcióra bocsájtását. A múzeumok a törvényen kívül etikai kódexük miatt sem állítanak ki ilyen kincseket - így Renfrew, ezért egyszerűen sértés, ha egy aukciósház sort kerít erre, amikor több régész - például ő is - szívesen részt venne az ezüstök eredetének kiderítésében. A Seuso-együttes megfelelő eredetvizsgálatának elvégzésével pedig az angol kormányzat dönthet arról, hogy az Magyarországot illeti-e.

A Bonhams képviselője Renfrew felvetésére azzal válaszolt, hogy a legnagyobb sértés az lenne, ha a kincs egyszerűen eltűnne egy múzeum mélyén.

A neves régész levelére a brit kormányzat régészeti ügyeit koordináló szakértője, Rupert Redesdale válaszolt a Guardianben. Szerinte az ókori étkészlet felfedezése és sorsa kalandregénybe illik, ám egyben a brit kormányzat műkincskereskedelemmel kapcsolatos problémáira is rávilágít. Redesdale részben igazat ad Renfrew-nak, ám leírja azt is, hogy a Seuso-ezüstök szerencsétlenségére az ominózus 2003-as törvény ebben az ügyben nem alkalmazható, mert az csak a 2003 után felfedezett kétes eredetű műkincsekre vonatkozik. A szakértő szerint az ügy legnagyobb problémáját az jelenti, hogy a magyarok hiába állnak elő követeléssekkel, az általuk bemutatott bizonyítékok nem elegendőek a szakszerű bizonyításhoz. Azzal viszont ő is egyetért, hogy minél előbb szükség van egy szakszerű vizsgálatra.

1. Kincs ami nincs
2. Régészek a kincs nyomában