Korallzátonyon rekedt rabszolgák

1761. július 31-ének éjszakáján bontott vitorlát a Francia Kelet-Indiai Társaság Utile nevű árbocosa Ile de France, a mai Mauritius szigete felé. A hajó 60, Madagaszkár szigetéről érkezett rabszolgát szállított, hogy eladja őket. A tenger sima volt, a hajó a partoktól távol hasította a hullámokat, Madagaszkártól mintegy 600 és Bourbon szigetétől (a mai Réunion) mintegy 535 kilométerre. Hirtelen szörnyű zaj ébresztette a legénységet: az Utile sziklazátonyra futott a kis Sable - ma Tromelin - korallsziget közelében.

Az alig egy négyzetkilométer területű, legmagasabb pontján is csak 6 méteres kopár szigetet homok és koralltörmelék borítja, gyér növényzettel. Ugyanakkor számtalan vízi madár és a parton tojó teknős lakója van. A hajótöröttek első dolga az volt, hogy kutakat ástak, és 5 méter mélységben találtak is tejszerű és kissé sós vizet. Kezdetben a hajóroncsról áthozott élelmiszerekkkel, madarak és teknősök húsával táplálkoztak. A személyzet ezután egy összeácsolt tutajon visszaindult Madagaszkárra, megígérve a szigeten hagyott 60 rabszolgának, hogy majd visszajön értük.

Erre azonban nem került sor. Csak 15 év múlva, 1776. november 29-én érkezett segítség a szigetre, a La Dauphine korvett révén, amelynek parancsnoka Tromelin lovag volt - róla nevezték el később a szigetet. Nyolc túlélőt talált, hét nőt és egy nyolc hónapos csecsemőt. Amikor a szigetre lépett, a lovag meglepve tapasztalta, hogy a túlélők madártollakból készült öltözéket viselnek. Elmesélték neki, hogy az évek során két - egy 18 és egy 7 fős csoport vágott neki az óceánnak összeeszkábált vízi járműveken. Azok kötélzetét és vitorláit szintén madártollból készítették.

Még meglepőbb volt, hogy a kopár szigeten, amelyet az év 12 hónapjából 11-ben viharok ostromolnak, a hajótöröttek 15 éven át megőrizték tábortüzük lángját. A nyolc túlélőt 1776-ban Ile de France francia kormányzója fogadta be. Első dolga az volt, hogy nevet adott a csecsemőnek: a kisded Mózes nevét kapta, aki szintén talált csecsemő volt.

A túlélők elbeszélései alapján a dráma bőséges dokumentációval bír a francia és a brit tengerészeti archívumokban találhatók - mondta el az AFP-nek a szigetet feltáró expedíciót vezető Max Guérout régész. "Szeretnénk megérteni, hogyan tudtak életben maradni, táplálkozni ezek az emberek, hogyan szerveződtek közösséggé, hogyan vették fel a harcot a tengerről, amikor ők maguk a madagaszkári fennsíkokról érkeztek" - mondta Guérout, aki reméli, hogy megtalálja többek a szigeten meghalt rabszolgák sírját.

Az expedíció egyik régésze, Jean-Paul Demoule rámutatott: "A hajótörötteknek, akik előzőleg talán nem is ismerték egymást, újra kellett teremteniük az egész társadalmat, annak szervezetét, rítusait, és ebből a szempontból az expedíció kutató munkája rendkívül izgalmas lesz."

Az ENSZ oktatási, tudományos és kulturális szervezete, az UNESCO és a szigeten megfigyelő állomást fenntartó francia meteorológiai intézet támogatásával megszervezett expedíció résztvevői remélik, sikerül majd feltárniuk a Tromelin szigetén meghalt "elfelejtett rabszolgák" történetének újabb részleteit.

(Múlt-kor/MTI-Panoráma)