A mágikus orvostudomány mestere: 465 éve halt meg Paracelsus

Az orvostudomány Lutherje

1493. november 10-én született a svájci Schwyz kantonban fekvő Einsiedeln faluban, a Württembergből áttelepült Bombastus (Bonberg) von Hoheim régi nemesi család sarjaként. A Paracelsus nevet felnőtt korában, a Hohenheim név `görögösítésével` gyártotta; más feltételezések szerint neve azt jelenti, `nagyobb mint Celsus`, a híres latin orvos. Apja is elismert doktor volt, ő vezette be fiát az orvoslás rejtelmeibe. Anyja halála után 1502-ben Villachba költöztek, itt kezdett latint, görögöt, logikát és retorikát tanulni, de megismerkedett a botanika, kémia és fizika rejtelmeivel is.

Paracelsusnak 16 évesen, amikor beiratkozott a baseli egyetemre, már kisujjában volt az alkímiával foglalkozó irodalom. Nem koptatta sokáig a padokat, bejárta Spanyolországot, Angliát, Skandináviát, Görögországot, eljutott Magyarországra, Törökországba, sőt állítólag Egyiptomba is. Számos egyetemen megfordult, hosszabb ideig tanult Ferrarában. Bizonytalan, hogy fokozatot szerzett-e, később irigyei azzal vádolták, hogy jogtalanul biggyesztette neve elé a doktor szócskát. Ő maga azzal dicsekedett, hogy nem hosszútógás professzoroktól, hanem dervisektől, cigányoktól, boszorkányoktól szerezte tudását.

Érett férfiként, túl a harmincon tért vissza Európába, ahol előbb hadiorvosként ténykedett, majd páciensei, Erasmus és Frobenius ajánlására katedrát kapott a baseli egyetemen. Előadásaival hatalmas feltűnést keltett: "az orvostudomány Lutherje" latin helyett németül adott elő, addig elképzelhetetlen módon ostorozta a megfellebbezhetetlen tekintélynek számító antik szerzőket, sőt műveiket látványosan el is égette.

Paracelsus persze számtalan ellenséget szerzett magának, akik eretneknek, csalónak, részegesnek bélyegezték, egy gúnyvers szerzője így fakadt ki: "Dögöljek meg, ha méltó vagy arra, hogy az éjjeliedényt vidd Hippokratész után". Állását nem tarthatta meg sokáig: a kollégák, a városi tanács és a gyógyszerészek üldözése, elvesztett perei elől ismét menekülnie kellett. Elzászban, Svábföldön, Franciaországban bukkant fel hol rongyokba, hol díszruhába öltözve, mindig gyógyítva, írva, kutatva és állandó vitában az orvosokkal.

Nyugalmat csak 1538-ban talált, amikor az alkímiával foglalkozó Ernő bajor herceg meghívására Salzburgba költözött. Itt is halt meg 1541. szeptember 24-én, természetes okok következtében, 48 éves korában.

1. Az orvostudomány Lutherje
2. A gyógyítás legmagasabb alapja a szeretet