Vespasianus

A császári hatalom

December 21-én a senatus megerősítette császárként Vespasianust, aki azonban - a szabályok felrúgásával - nem ezt a napot, hanem július 1-jét tekintette uralkodása kezdetének, vagyis legitimitását a katonai hatalomból eredeztette. Mindenesetre a senatus az idők során jóval bővebb jogkörökkel ruházta föl, mint elődeit; a fennmaradt törvénytöredék szerint lényegében autokratikus teljhatalmat élvezett. Mindennél fontosabb volt azonban, hogy uralkodói tekintélye (auctoritas) fölötte állt a törvényeknek, s hogy biztosnak érezhette a dinasztikus utódlást. Gyakran vette maga mellé consulnak két fiát, Titust és Domitianust, s Titus ott volt az oldalán, amikor a seregeitől fogadta az imperatornak kijáró tisztelgést. Minden bizonnyal az utódlás kérdése miatt került ellentétbe a konzervatív senatorokkal: Helvidius Priscusszal és barátaival, s ez vezetett Helvidius kivégzéséhez 76 körül.
Vespasianus csak 70 októberében tért meg Rómába Egyiptomból, miután könyörtelenül megadóztatta a tartomány népét, és spekulánsoknak adta el a császári birtokokat. A provinciákban megnövelte, helyenként megkétszerezte az adókat, s eltörölte számos görög ajkú tartomány és város adómentességét. Visszavette az itáliai állami földeket azoktól, akik önhatalmúlag megművelték, újfajta adókat vetett ki nem csekély fantáziával (neki tulajdonítják a mondást: `a pénznek nincs szaga`), s nem átallotta például Rómába téríteni a diaszpórában elő zsidók pénzét is, amely a jeruzsálemi Templomot illette volna meg.
A kincstári bevételek megtöbbszörözésére irányuló politikája sikeresnek bizonyult, ahogy Suetonius fogalmazott, a rogyadozó állam talpra állítása után a felékesítésére is tellett. Helyreállíttatta a Capitoliumot, Forumot építtetett magának, templomot a Békének, s Nero lerombolt Aranyházának alapjain megkezdődött a Colosseum építése. A császár ezzel együtt is teli kincstárat hagyott a fiaira. (A fiú utód nélküli Titust Domitianus követte a trónon.)
Vespasianus hadügyekben is a stabilizációt tartotta szem előtt. A Vitelliustól kibővített császári testőrgárdát Mucianus a korábbi létszámára csökkentette, a legiókat pedig átcsoportosították úgy, hogy a korábbi Vitellus-hívek ne foglalhassanak el stratégiailag fontos posztokat; Ázsiába a császár a korábbi egy helyett három hadsereget vezényelt. Titus 70 augusztusában elfoglalta Jeruzsálemet, a rajnai provincia lázadását pedig ugyanekkor verte le a császár unokatestvére, Petilius Cerealis. A birodalomhoz csatolták Germania déli (ma Svájccal határos) részét, elfoglalták a mai Anglia északi részét és Walest, 78-tól kezdve, Gnaeus Agricola parancsnoksága alatt pedig már a skót Felföldre is be-betörtek a rómaiak.
Vespasianus és Titus 73-ban fölvette a censori címet, és e minőségükben megváltoztatták a provinciák városainak jogállását. Egész Hispaniára kiterjesztették a latin jogokat, s ez újabb bevételeket hozott a császári kincstárnak. A senatusszal a kezdeti viszályok után a császár igyekezett jó viszonyt fenntartani; a testület egyik újonnan kinevezett tagja, a történetíró Tacitus megállapította, hogy Vespasianus volt `az egyetlen császár, aki hatalomra kerülése után a javára változott`. Vespasianus meglehetősen toleráns uralkodónak mutatkozott, bár veszedelmes vagy megbékíthetetlen ellenfeleivel rövid úton leszámolt. Nem tagadta meg `szerény származását, de keresetlen modorával éppúgy sok hívet szerzett magának, mint munkabírásával és egyszerű életvitelével. Kortársai joggal tisztelték, amiért helyreállítatta a birodalom nyugalmát az őrült császárok és a polgárháború korszaka után. Halála után a senatus azonnal istenné avatta.

1. Ifjúsága és katonai-hivatalnoki karrierje
2. A császári hatalom