A valódi „utolsó szamuráj” egy gazdagon kitüntetett francia tüzértiszt volt
2020. augusztus 27. 17:33 Múlt-kor
Korábban
Jules Brunet és a szamurájok
Brunet 1838. január 2-án született az északkelet-franciaországi Belfort városában. Katonatiszti karrierje során 1862 és 1864 között részt vett III. Napóleon császár mexikói intervenciójában, ahol a legmagasabb állami kitüntetést, a Becsületrendet is kiérdemelte.
1867-ben Japán III. Napóleontól kért segítséget a sógun seregeinek korszerűbbé tételéhez a bizonytalan politikai helyzetben. A franciák egy egész kontingensnyi tisztet küldtek, Brunet a tüzérség szakértőjeként lett az expedíció tagja, és a tervnek megfelelően kezdett bele a japán csapatok oktatásába.
A franciák nem önszántukból csöppentek a konfliktusba a következő évben: 1868. január 27-én Brunet és társa, André Cazeneuve százados elkísérték a sógunt és csapatait a császári fővárosba, Kiotóba. Az út célja az volt, hogy egy, a sógunt és rokonait földjeiktől megfosztó császári rendelet visszavonását kiköveteljék.
Még a város előtt útjukat állták a sógun hatalmára régóta fittyet hányó Szacuma és Csósú tartományok urainak (daimjóinak) seregei – e daimjók álltak a kamasz császár által kiadott megalázó rendelet mögött is. Habár a sógun serege háromszor akkora volt, mint a két tartományi sereg – 15 000 fő állt szemben 5000-rel –, felszerelésük súlyosan elmaradott volt az idegen hatalmakkal régóta önállóan kereskedő daimjók seregeiéhez képest.
A császár pártján álló katonáknak huzagolt csövű puskáik, korszerű tüzérségi eszközeik, de még Gatling-féle forgócsövű „géppuskáik” is voltak, a sógun seregében még elterjedtek voltak a lándzsák és más szálfegyverek, tűzfegyvereik többsége pedig elavult, rövidebb lőtávolságú, simacsövű muskéta volt.
A négy napon át tartó küzdelem során a sógun több hadvezére is átpártolt a császáriakhoz, az oszakai várba visszavonuló seregnek azonban a vezér megígérte, hogy személyesen fogja őket vezetni a következő összecsapásba. A sógun azonban megszegte ígéretét: január 30-án az éj leple alatt elszökött kíséretével a várból, és visszatért Edóba (a mai Tokió) a Kaijó Maru hadihajó fedélzetén.
A sógun demoralizált csapatai harc nélkül feladták Oszakát, Brunet és Cazeneuve pedig a Fudzsijama nevű hadihajón tértek vissza Edóba, Enomoto Takeaki admirális kíséretében.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
nyár
Múlt-kor magazin 2020
- Agyagból készült a legősibb és legnagyobb maja építmény
- Főszerkesztői köszöntő
- Az erotika stílusa: Josephine Baker
- A kis magyar–osztrák háború és következményei
- Beilleszkedési kényszerpályán a délvidéki magyarság
- Erdélyi életstratégiák Trianon után
- A kárpátaljai magyarság megszállás alatt
- A felvidéki vármegyék és Csehszlovákia létrejötte
- Erdélyi fatányéros orosz jazzel
- A kételkedő zsűri előtt vágta földhöz Zsolnay Vilmos fia a mester porcelánját tegnap
- Magyar hősök nyomában Isztambulban és környékén tegnap
- Sikertelen irodalmi pálya után vált Viktória királynő kedvenc miniszterelnökévé Disraeli tegnap
- Furcsa testi elváltozásokat jósoltak a hosszútávfutás női képviselőinek tegnap
- Lenin születésnapjának évfordulójához időzítették a Szojuz–10 űrhajó első repülését tegnap
- Különleges díszítésű, Mátyás kori misekönyv fakszimilie kiadását mutatták be tegnap
- Kiállításokkal és interaktív programokkal emlékeznek meg Kőrösi Csoma Sándorról Indiában tegnap
- Máig számos rejtély övezi a Húsvét-sziget hatalmas szobrait tegnap